“A harmadik dokumentum: a válás esetén a fenntartott részhez való jogról való lemondás. Ha ezt aláírod, elveszíted a jogot, hogy igényt szerezzen a lakás elkülönítése válás esetén. Még ha a házassági szerződést meg is vitatnák, ez a dokumentum biztosításként működik. Miatta, nem neked. »
Szvetlana Igorjevna visszatette a lepedőket az ingébe. Egyenesen, széltől szélig. A kezét az asztalra tette.
“Ennek semmi köze a refinanszírozáshoz. Egyetlen bank sem követel házassági szerződést a kamatcsökkentéshez. Megtévesztnek téged. »
Én ültem maradtam. A szék már nem tűnt hidegnek. Semmit sem éreztem. Mintha valaki kiürítette volna az összes tartalmamat, és a borítékot a bőrszéken hagyta volna abban az irodában, a Pervomayskaja utcán.
“Elena. Hallasz engem? “Igen. Hallom. “Van kérdés?” »
A kezemre néztem. Az esküvői gyűrű ragyogott. Aranyszínű, sima, kőmentes. Együtt vettük őket az Arbaton, egy kis boltban, ahol az eladó “szerelmesmadaraknak” nevezett minket. Huszonhat éves voltam. Vitalij huszonkilenc éves volt. A boltból a metróba vitt a karjaiban, hangosan nevettem, és a járókelők fordultak meg.
“Mennyit ér a lakás?” “Külön ingatlanértékelést kell végezni. De a környék jó, harmadik emelet, hatvankét négyzetméteres felület, ha jól látom. Jelenlegi áron körülbelül nyolc és fél millió. Talán új. “A fele az enyém?” “A fele a tiéd. A lakást az esküvő alatt vásárolták, a kölcsön mindkettő nevére van. Egyenlő jogaitok vannak. Amíg nem írod alá ezt. »
Az ujjával megérintette az inget. A szög kattant a műanyagon…
A többi az első könyvben 👇👇👇 van