“A hasamban kis hal van,” suttogta az ötévesem hajnali kettőkor. Mire elértük a sürgősségire, egy röntgen harminchat apró mágnest mutatott össze a hasában. A férjem az orvos előtt fordult rám, és azt mondta: “Mit tettél vele?” Aztán Chloe magához húzott, és valamit suttogott, ami miatt abbahagytam a védekezést: “Azt mondták, ha elmondom neked… meghalnál.”

Felugrottam a kanapéról, a pohár víz a padlóra zuhant, de nem érdekelt.
– A lányom… Hogy van?
Dr. Evans halványan elmosolyodott, és a vállamra tette a kezét.
– Túléli, Mrs. Pierce. De nagyon, nagyon közel voltunk a tragédiához.

A lábamból kiment az erő, és visszahuppantam a kanapéra, zokogva a megkönnyebbüléstől. Az orvos leült mellém.
– A mágnesek, amiket lenyelt… ezek nem hagyományos mágnesek. Ezek ritkaföldfémből készült, rendkívül erős neodímium golyók. Amikor bekerülnek az emésztőrendszerbe, a bélrendszer különböző szakaszaiból vonzzák egymást. Chloe esetében a golyók egymáshoz tapadtak a vékonybél és a vastagbél falain keresztül, és szó szerint elkezdték átlyukasztani a szöveteket.
– Istenem… – suttogtam, a szám elé kapva a kezemet.
– Négy helyen találtunk perforációt – folytatta az orvos komolyan. – Két bélszakaszt el kellett távolítanunk, és újra összevarrnunk a rendszert. Súlyos belső fertőzése, peritonitise (hashártyagyulladása) volt. De eltávolítottuk mind a harminchat mágnest. Erős kislány. Jelenleg az intenzív osztályon van, altatásban. Még napokig kritikus lesz az állapota a fertőzésveszély miatt, de a műtét sikeres volt.

Nem tudtam megszólalni. Csak fogtam az orvos kezét, és némán, könnyeimen keresztül hálálkodtam.

4. Fejezet: Az indíték
Dél körül, miközben Chloe ágya mellett ültem az intenzív osztályon, figyelve a gépek ritmikus csipogását és a lányom sápadt, békésen alvó arcát, Lawson tiszt visszatért. Ezúttal egy öltönyös, idősebb nyomozó kísérte.

Kimentünk a folyosóra, hogy ne zavarjuk Chloe pihenését.

– Mrs. Pierce – kezdte a nyomozó, akit Millernek hívtak. – Először is, nagyon sajnálom, amin keresztül kell mennie. A férjét és az anyósát, Eleanor Pierce-t formálisan is letartóztattuk és előzetes letartóztatásba helyeztük.

– Beszéltek? – kérdeztem, a hangom rekedt volt a sírástól és a kimerültségtől.
– Ó, igen. A férje dalol, mint a kismadár, hogy mentse a saját bőrét – mondta Miller nyomozó egy csipetnyi undorral a hangjában. – De közben az igazság is kiderült. És azt kell mondanom, az egyik legundorítóbb indítékkal állunk szemben, amit a pályafutásom során láttam.