Összefontam a karomat, próbálva melegen tartani magam a kórház hűvös levegőjében. – Miért csinálták?
– A pénz miatt. Mindig a pénz miatt – felelte Lawson.
Miller nyomozó kinyitott egy aktát.
– Mrs. Pierce, maga tudott arról, hogy a férje befektetési cége a csőd szélén áll? Hogy egy illegális piramisjátékot üzemeltetett az elmúlt három évben, és jelenleg több mint négymillió dollárral tartozik nagyon veszélyes, uzsorás köröknek?
Megráztam a fejét, teljesen lesújtva. – Nem. Ethan a cég pénzügyeit teljesen elkülönítette az enyémtől. Soha nem beszélt otthon az üzletről.
– Nos, a helyzet tarthatatlanná vált számára. Az anyja, Eleanor, minden pénzét a fia cégébe fektette, így ő is mindent elveszített. Heteken belül mindkettőjüket utolérte volna az FBI, vagy a hitelezőik.
– De… hogy jön ehhez Chloe?
Miller nyomozó komor arcot vágott.
– Van egy életbiztosítás a kislánya nevén. Egy nagyon régi, de rendkívül nagy összegű kötvény, amit még a maga néhai édesapja, Chloe nagyapja kötött rá születésekor. Kétmillió dollár a haláleseti kifizetés. Ráadásul ott van a családi tröszt, a bizalmi vagyonkezelő, ami magára és Chloe-ra szállt az apja halála után.
Elkezdtek összeállni a mozaikkockák. A gyomrom ismét összeszorult, ezúttal a puszta undortól.
– Ha Chloe… ha Chloe meghal – suttogtam –, a biztosítási összeg a szülőkre száll.
– Pontosan – bólintott a nyomozó. – És Eleanor terve nem állt meg itt. Ha be tudják bizonyítani, hogy ön volt a felelős Chloe haláláért – hogy maga hagyta elöl a mágneseket, és maga hanyagolta el a gyereket, aki napokig szenvedett anélkül, hogy orvoshoz vitte volna –, akkor önt vádolják meg emberöléssel vagy gondatlansággal. A törvény értelmében, ha maga börtönbe kerül, Ethan maradt volna a tröszt egyedüli kezelője és haszonélvezője. Kétmillió a biztosításból, plusz a teljes családi vagyon. Elég ahhoz, hogy kifizessék az adósságokat, és új életet kezdjenek.
