Odahajoltam, és a homlokomat az övéhez érintettem. Éreztem a kis testének melegét.
– Senki sem fog engem bántani, Chloe. És téged sem. A rosszemberek… a rendőrök elvitték őket messzire. Soha többé nem jöhetnek a közelünkbe. Biztonságban vagyunk. Én is, és te is.
– Nagyi és apa is rosszember? – kérdezte ártatlan, de mindent értő gyermeki őszinteséggel.
Fájt a szívem, amiért egy ötévesnek ilyen korán meg kellett tapasztalnia a világ kegyetlenségét, méghozzá azoktól, akiknek védeniük kellett volna. De tudtam, hogy az igazság a gyógyulás kezdete.
– Igen, kicsim. Nagyon rossz dolgot tettek. De neked soha többé nem kell félned tőlük. Megígérem. Anya úgy fog vigyázni rád, mint egy oroszlán.
Chloe lassan bólintott, megnyugodva, és lehunyta a szemét. – Szeretlek, anya. A hasam már nem fáj.
– Én is szeretlek, drágám. Mindennél jobban a világon.
6. Fejezet: Az új élet
Hat hónappal később a chicagói ősz hűvös szele fújt a bíróság épülete előtt.
Fekete szövetkabátomban álltam a hatalmas, márvány lépcsők tetején. A levegő friss volt és tiszta. Mögöttem a bírósági terem ajtaja bezárult. Az ítélet megszületett.
Ethan harminc évet, Eleanor életfogytiglant kapott, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül. Az ügyészség zseniális munkát végzett, és a biztonsági kamera felvétele megcáfolhatatlan volt. Ethan az utolsó szó jogán megpróbált bocsánatot kérni tőlem a teremben. Sírt, térdre borult, úgy könyörgött. De én csak némán ültem, és keresztül néztem rajta. Már nem láttam benne a férfit, akihez hozzámentem. Csak egy üres, szánalmas árnyékot láttam, aki elbukott apaként és emberként is.
A válást azonnal kimondták. A tröszt és a vagyon érintetlen maradt, Ethan minden jogát elveszítette Chloe felett.
Elindultam lefelé a lépcsőn, egyenesen a várakozó autóm felé.
Amikor kinyitottam az ajtót, a hátsó ülésen Chloe ült a gyerekülésben. Teljesen felépült. A haja hosszú volt, az arca pirospozsgás. Egy kifestőkönyvet színezett, és amikor meglátott, felragyogott az arca.
