1. RÉSZ

Apám megkért, hogy minél előbb hozzám menjek egy olyan nőhöz, aki gyermeket várhat a bátyámtól. Hang felemelése nélkül mondta, mintha azt javasolná, hogy megújítsam az autóbiztosítást. A többiek már tudták.

A nevem Gabriel Salcedo, 35 éves vagyok, és egy élelmiszer-csomagoló üzem karbantartási vezetője vagyok Querétaróban. Azt hittem, az életem legnehezebb dologja, hogy működjön az üzem.

Négy éve volt együtt Marianával, 31 éves, aki egy fogászati rendelő recepciójában dolgozott. Egy bérelt házban laktunk, spóroltunk, hogy vegyünk valami saját pénzt, és októberre egy egyszerű esküvőt foglaltunk egy teraszon Tequisquiapanban. 85 embert hívtunk meg. Azt hittem, jól választottam.

A bátyám, Iván, hat évvel fiatalabb, más történet volt. Felszerelést szerelt be éttermeknek, gyakran változtatott a mintákon, és mindig gazdasági vészhelyzet volt. Kifizette a lakás előlegét és a teherautója javítását. Sosem fizetett nekem. Anyám, Teresa, önzőnek nevezett, amikor abbahagytam a kölcsönzést neki.

“Stabil munkád van, Gabo. A bátyádnak nehezebb a helyzet.

Apám, Rogelio, megismételt egy olyan kifejezést, ami akkoriban ártalmatlannak tűnt számomra:

“Ivan nem olyan, mint te. Bármit kérhetnek tőled.

Augusztus elején Mariana megjelent a konyhánkban egy terhességi teszttel a kezében. Kezei remegtek. Megöleltem, még akkor is, ha a félelem előbb jött az öröm előtt. Beszéltünk a gyerekekről, csak az esküvő után. Megígértem neki, hogy találunk egy megoldást.

Megkért minket, hogy még ne szóljunk semmit. Öt nappal később meggondolta magát: előbb el akarta mondani a szüleimnek, mint bárki más. Vasárnap mentünk. Anyám megfogta Mariana kezét, mielőtt befejezte volna a beszédet. Apám gratulált neki, és valamiért kétszer is meg akart ölelni. Iván felállt azzal az ürüggyel, hogy felvegye a hívást. Csak akkor jött vissza, amikor felszolgáltuk a kávét.

A következő csütörtökön apa felajánlotta, hogy azonnal kifizeti a papírokat, hogy polgári ceremónián esküdjenek, és októberre elhagyják a bulit.

“A gyermeknek formális családba kell születnie,” ragaszkodott hozzá.

“Összeházasodni fogunk, Apa. Nem kell futni.