Ekkor értettem meg az egész tervet. Nem akartak megkímélni a fájdalomtól. Azt akarták, hogy a szeretetemet kötelezettséggé alakítsa, mielőtt megadták volna nekem a szükséges információt, hogy eldöntsem.
A családi csoportban írtam, hogy vasárnap négykor megyek. Kértem, hogy a szüleim, Iván és Mariana is ott legyenek. Senki sem tudott egyedül más verziót mondani.
Amikor megérkeztem, találtam az asztalkészletet, és a tányérok mellett egy mappát az esküvői költségvetéssel. Apám aláhúzott egy összeget a “Havi baba támogatás” cím alatt. Mellette, saját kézírásával írta: “Kezdd, amikor Gábriel aláír.”
“Pénzt ajánlottál nekem, hogy megházasodjak anélkül, hogy tudnám az igazságot?” kérdeztem.
Apa becsukta az étkezőbe vezető ajtót.
“Ülj le.” Van valami, amit meg kell értened a testvéredről.
3. RÉSZ
Megnéztem a mappát és a négy arcot, akik az asztal körül vártak, ahol a születésnapjaimat ünnepeltük.
“Mielőtt Ivanról beszélnék, tudni akarom, mikor tudták meg mindannyian,” mondtam.
Megkértem anyát, hogy ne vállalja a többiek kezességét. Mariana megerősítette, hogy augusztus elején elmondta neki a terhességről és a kapcsolatról. Iván elismerte, hogy a családi bejelentésünk utáni napon értesítette apát. Apám elfogadta, hogy már tudott arról, hogy a legfiatalabb fia lehet az apja, amikor felajánlotta, hogy előrehozzuk a házasságot.
—Entonces no fue un malentendido —dije—. Todos sabían algo que yo necesitaba saber.
—Queríamos encontrar el momento adecuado —contestó papá.
—¿Antes o después de que firmara en el Registro Civil?
Miró el mantel. Nadie quiso contestar.
Saqué mi teléfono y puse sobre la mesa las capturas que Iván y Mariana me habían enviado. Bastaban la cita propuesta, la instrucción de aplazar las pruebas y la frase acerca de que yo no abandonaría a un niño.
—Explícame por qué pensaste eso —le pedí.
Papá abrió la carpeta. Había calculado pañales, renta, guardería y una aportación suya condicionada a nuestra boda civil.
