Aznap reggel a sarkán is látta a hólyagokat.
A rajzolás óráján Irene egy házat festett, ahol hat kisgyerek ült egy magasabb alak körül, aki 2 üveget tartott.
“Ki az?” kérdezte Elena.
Irene fejét felemelve válaszolta:
“Én vagyok az. A babák nagyon lassan esznek, és a nagynéném azt mondja, hogy nekem jobb kezeim vannak, mint neki.
Ekkor értette meg Elena, hogy az éjszaka elhagyása talán csak valami sokkal komolyabb dolog látszó része volt.
2. RÉSZ
Elena új cipőt ajánlott Irenének. A lány még a dobozt sem nyitotta ki.
“Az új dolgok feldühítik a felnőtteket.
Ez a kifejezés arra késztette a tanárt, hogy jelentést nyújtson be a Szociális Szolgálatnak.
Marcos később Elenától megtudta, hogy Irene anyja, aki évekkel ezelőtt meghalt, egyszer azt mondta neki, hogy valakivel táncolni azt jelenti, hogy választani és látni őt valóban. Akkor megértette, miért van még mindig az a kék karkötő a lány hátizsákjához.
Egy Marta Salcedo nevű szociális munkás nyomozást kezdett el.
Felfedezte, hogy Sonia engedély nélkül gondoskodik a gyerekekről otthon, és hogy Irene pontosan az improvizált bölcsődében hiányzik az iskolai tevékenységekből.
Egy menzán tartott interjúban Sonia váratlanul megjelent.
Irene letette a kanalat.
“Sajnálom, néni. Sajnálom. Nem tudtam semmit.
Martha nem nézett Soniára.
Figyelte, ahogy Irene egész testét összehúzza.
A következő napokban megjelentek Irene javán fizetett nyugtások: kiságyak, csecsemőtej, gyerekülések és egy jármű egy része, amelyet más gyerekek szállítására használtak.
Amikor Sonia megidézte, Markra mutatott.
“Meg fogod tanítani, hogyan gondoskodjak egy lányról?” Kértelek. Még a saját lányodért sem tudtál ott lenni.
Marcos nem védte meg magát.
“Igaz. Ezért ismerem fel túl jól azt a lányt, aki egy felnőttre vár, aki nem érkezik meg.
Sürgős felülvizsgálatot tűztek ki.
De Sonia nem jött el.
Előző reggel vészhelyzetet állítva elvitte Irene-t az iskolából, és elhagyta Valladolidot.
Órákkal később üresen találták a házát.
Aztán megértették, hogy Irene eltűnt.
3. RÉSZ
