“Apád nem jön, kölyök,” gúnyosan gúnyosan nézett Chad, miközben lehajolt, hogy megragadja Leo bokáját, hogy kihúzza. “David egy öltönyben lévő férfi. Egy tárgyalóteremben van. Valószínűleg egy PowerPointot készít, hogy kitöltse a délutánját, miközben itt megtanulod, mi az igazi erő.
Leo a falnak bújt, lába szokatlan szögben csavarodott, arca döbbenten dühös volt.
Chad felemelte az ütőt, félelmetes mosollyal az arcán. “Még egy utolsó útra, Leo.”
Nem volt ideje támadni.
A ház bejárati ajtaját nemcsak kinyitották; Szétzúzták. A zár leszakadt a keretről, amikor Jackson csizmája úgy csapódott a fának, mint egy ütőkos. Jackson nem sikított. Nem adott ki figyelmeztetést. A házba a házba fókuszált, ragadozó nyugalommal lépett be, mint egy ismerős csatatérre visszatérő férfi.
Chad hirtelen megfordult, denevére felemelve, álarca bátorsága olcsó öngyújtóként lobbantott: “Ki az? Menj ki a házból — »
Jackson egy v betűvel mozgott.Tesse, aki szembement a fizika törvényeivel a korához képest. Mielőtt Chad elemezhette volna a mozdulatot, Jackson keze úgy záródott a torkára, mint egy hidraulikus sajtó. A tornateremben formált zsarnok hiúsága ütközött egy profi harcos valóságával.
Chad szeme hátrafordult, ahogy felemelték a földről. A baseballütő kicsúszott a zsibbadt ujjai közül, és a földre zuhant. Jackson még nem ütötte meg – még nem. Egyszerűen a falnak nyomta, arca centire volt Chadétól.
“Hibáztál,” suttogta Jackson, hangja egy dörgő, rémisztő morajlás volt, amely mintha vibrálta volna a levegőt. “Azt hitted, az öltönyben lévő férfi az egyetlen, aki érted jött. Elfelejtetted a zsebében tartott szellemeket.
Jackson szorítása szorosabbá vált, és Chad kezdte megérteni, hogy néhány ajtó, ha egyszer eltört, soha többé nem zárulnak be.
3. fejezet: A törés és a balzsam