4. fejezet: Az igazság
sebessége Az érzelmi súly úgy ért, mint egy fizikai ütés. Térdre ereszkedtem, és olyan erősen szorítottam Leót a mellkasomhoz, hogy éreztem, ahogy a szíve dobog a bordáimban.
“Itt vagyok, Leo. Itt vagyok. Sosem engedlek vissza oda,” mondtam meg, torkom összeszorult, és az arcomat a hajába mártottam. Táblázatok, elemzői állás, vállalati élet — mindezek úgy tűntek, mintha végre ledobtam volna az öltönyt. Apa voltam. Katona voltam. És elegem volt az udvariasságból.
Jackson felállt, tiszta kézzel, tekintete hideg és éber volt. “Él, Dave. Így tartottam neked. De a kicsinek kórházba kell mennie. Most azonnal. A fiam lábára
néztem, és egy újabb dühhullámot éreztem, ami majdnem hányingert okozott. Felültem, és Jacksonra bámultam. “Hol van?”
“Marissa?” Jackson a hüvelykujjával a folyosó felé mutatott. “Most parkolt. Ő az edzőteremben volt. Úgy tűnik, nem hallotta a sikolyokat a zajszűrős fejhallgatója miatt.
Az ajtó nyikorgott, ahogy Marissa berohant, arcát eltorzította a felháborodott maszk, amikor meglátta a törött fát és a barátját, akik a verandán vannak megkötözve. Rám nézett, szemeiben ugyanazzal a manipulációval ragyogtak, mint amit a válás során használt.
“David! Mi a fene folyik itt?! Miért van Jackson a házamban? Mit tettél Chaddel?! Csak fegyelmezni próbálta Leót! Őrült vagy! Hívom a rendőrséget!
Nem kiabáltam. Nem mozdultam. Egyszerűen csak arra a nőre néztem, akit valaha szerettem, és láttam a fiam kínzásának bűnrészest.
“Chad baseballütővel ütötte meg a fiunkat, Marissa,” mondtam, olyan mély hangon, hogy szinte suttogás volt, mégis mennydörgésként töltötte be a szobát. “Olyan erősen ütötte, hogy a csontja eltört. És te? Hagytad, hogy ebben a házban maradjon. Olyan férfit választottál, aki szeret szétválasztani a gyerekeket, mert “védettnek” érzed magad.
“Nem így volt!” Kiáltotta. “Leo nehéz volt! Chad csak próbált — “
Chad gyáva,” szakította félbe Jackson, miközben a látóterébe lépett. Marissa hirtelen hátrált.