Kértem tőle egy papírlapot, és bal kezemmel írtam egy rövid nyilatkozatot. Figyelmen kívül hagytam a visszalépési kérelmet, megerősítettem a vizsga szándékát, és felhatalmaztam, hogy átnézzék az eredeti tanulmányi eredményeimet.

Ahogy kínosan jeleztem, hallottam apám hangját a folyosón.

“Én vagyok az apád!” Jogom van elmagyarázni, mi történik!

Renata jelent meg mögötte.

Sofia megszállottja ennek a vizsgának. Nem gondolkodik tisztán.

Felnéztem.

“Elég tisztán gondolkodom ahhoz, hogy felismerjek egy aláírást, amit nem én készítettem.

Renata elsápadt.

Apám megpróbált félbeszakítani, de a koordinátor megkérte, hogy várjon kint.

“Mr. Salcedo, egy akadémiai eljárást végzünk, amely kizárólag az ön lányára vonatkozik.

“A keze eltört!”

—Pontosan ezért vizsgáljuk az orvosi alkalmazkodásokat.

Apám rám mutatott.

“Ha bemész abba a szobába, felejtsd el, hogy visszamész a mi házunkba.”

Éreztem a szavai ütősségét, pedig előző este hallottam őket.

“Akkor később elveszem a cuccaimat.”

Csendben maradt.

7:51-kor tért vissza a koordinátor, a zsűri elnökével, Dr. Ernesto Medinával.

Átnézték az igazolványomat, az eredeti aktámat és a személyesen benyújtott kérelmét. Azt is megerősítették, hogy az állítólagos törlés egy olyan címről érkezett, amely az intézményi fiókomon kívül volt.

Dr. Medina egyértelműen fogalmazott.

—Nem fogjuk igazolni egy olyan lemondást, amiről maga a diák nem tud. Az adminisztratív ügyet külön vizsgálják.

Ezután megvizsgálta az orvosi indikációkat.

Az esküdtszék engedélyezte egy számítógépet internetkapcsolat nélkül, felügyeletet a vizsga végén, és további 30 percet az írásos részre.

Nem használhatott diktáló programokat, és nem kaphatott segítséget a válaszok előkészítéséhez. A bal kezemmel kellene dolgoznom.

“Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?” kérdezte.

A Observé igazságos volt velem.

“Nem vagyok benne biztos, hogy megkapom azt a jegyet, amit szeretnék.” De biztos vagyok benne, hogy próbálkozni akarok.

8:06-kor léptem be a szobába.

Amikor megláttam az esettanulmányt a képernyőn, éreztem, hogy az éjszaka fáradtsága a vállamra hull.

Az első válaszaim nagyon lassúak voltak. A bal kéz nem engedelmeskedett, ahogy megszokta. Hibáztam íráskor, kitöröltem a szavakat, és állandóan pihennem kellett.