Mercer lassan apám felé fordult. Megigazította zakójának hajtókáját, majd zsebre dugta az egyik kezét.
– Arthur – mondta Mercer fagyos udvariassággal –, ha Emma véleményére hagyatkoztam volna, az valóban szakmai hiba lett volna az esetleges elfogultság miatt. Éppen ezért, amint Emma kisasszony felfedezte a családi szálakat a Northstar Strategies számláin, azonnal és önkéntesen visszalépett az ügytől. Az összeférhetetlenségi nyilatkozata a legprecízebb dokumentum volt, amit az elmúlt húsz évben láttam. A Deloittet és a Grant Thorntont kértük fel a vizsgálat folytatására. A zárójelentést három független igazságügyi könyvvizsgáló és a kerületi ügyészség gazdasági bűnözés elleni osztálya hitelesítette tegnap este.
Anyám ekkor lépett közelebb. Arany lurexszálakkal átszőtt smaragdzöld estélyi ruhája halkan zizegett. Remegő kézzel ragadta meg Vanessa karját.
– Ügyészség? – lehelte anyám. – Daniel, miféle ügyészségről beszél? Ez egy családi cég támogatása volt! Egy tanácsadói díj! Arthur és én… mi csak segítettünk a helyi fejlesztésekben!
– Nem, Evelyn – szólaltam meg végre én is. A hangom meglepően nyugodtan és tisztán csengett. – Ti nem segítettetek semmit. A Northstar Strategies soha nem végzett piackutatást. Nem voltak alkalmazottai, nem volt székhelye, csak egy postafiókja Delaware-ben, amely egy floridai fedőcégen keresztül az általatok vezetett „Vanguard Örökség Alapítványhoz” vezetett. Hat és fél millió dollárt utaltatok át három év alatt a Halden Group fejlesztési büdzséjéből a saját magánszámláitokra.
Vanessa vőlegénye, Julian – a kockázati tőkebefektető, aki eddig döbbenten állt mellette pezsgőspoharával – most hátralépett egy lépést. A tekintete Vanessáról az apámra vándorolt, majd rám. Julian családja régi vágású, befolyásos dinasztia volt, akiknek a neve egyet jelentett a Fed feddhetetlenségével.
– Vanessa… miről beszélnek ezek? – kérdezte Julian, hangjában mély megdöbbenéssel. – Te azt mondtad, a családi alapítványotok jótékonysági ösztöndíjakat finanszíroz tehetséges diákoknak. Azt mondtad, a szüleid generációk óta örökölt vagyonból élnek.
– Julian, drágám, ne hallgass rájuk! – sikoltotta Vanessa, és megpróbálta megfogni a férfi kezét, de Julian ösztönösen elhúzódott. – Ők… ők csapdába csaltak engem! Ez egy vállalati puccs!



