“Nem állíthatjuk meg a műtétet, csak azért, mert valaki hangfelvételben mondja,” suttogta.

“Akkor nézd meg az aláírásokat.” Ellenőrizd, hogy ez egy elengedhetetlen műtét-e, és ki engedélyezte ezt az embert, hogy megszabaduljon fia testétől.

Elmagyarázta, hogy az agyműtét szükséges lehet, és hogy az alaptalan gyanú miatt halasztani azt is veszélyes lenne. De beleegyezett, hogy felvegye a kapcsolatot Dr. Adriana Robles-szel, a szolgálatban lévő orvosi tiszttel. Bernardóval ellentétben az orvos az egész aktát meghallgatta anélkül, hogy engem zavart volna.

“Biztos vagy benne, hogy ez a te hangod?”

“Négy éve hallgatom, ahogy parancsokat ad ezeken a folyosókon.

Robles kérte az aktát, és talált valami furcsát: a beleegyező űrlap, amely indokolta a különösen kockázatos beavatkozást, egy állítólagos Mateo aláírását viselte, amely előző napra kelt. Eszméletlen volt, mióta bevették.

Ez nem volt bizonyíték a gyilkosságra. Ez egy konkrét hazugság volt, amit ellenőrizni lehetett.

“A csapatnak ezt át kell vizsgálnia, mielőtt továbblépne,” parancsolta Robles.

Kint egy vékony fiú jelent meg, hátizsákkal a vállán. Bemutatkozott: Daniel, Mateo egyetemi barátja. Egy magnót keresett, amit előző délután hagyott a szobában.

“Fekete volt, piros lámpával?” kérdeztem.

Bólintott, egyszerre megkönnyebbülve és félve.

Daniel elmondta, hogy Mateo gyanította, hogy Bernardo titkolja az orvosokkal való találkozókat, mivel Nicolás állapota rosszabbodott. Mielőtt elesett volna, üzenetet küldött neki: “Ha apa újra beszél a transzplantációról, tartsd meg mindent.” Ezért hagyta Daniel a magnót a karosszék közelében, ahol Bernardo ült. Remélte, hogy visszakapja aznap este, bár bárki sem beszélne arról, hogy megöli a barátját.

Megkértem, hogy tartsa meg az eredeti üzenetet. Hat nappal a baleset előtt megmutatta nekem dátummal és időponttal, de csak a hatóságnak továbbítottuk.

“Szerinted az esése provokálódott?” kérdeztem.

“Nem tudom. Tudom, hogy abban a házban vitatkozott az apjával, aztán azt mondták, hogy megcsúszott. Nem akarok kitalálni azt, amit nem láttam.

Először éreztem, hogy nem egyedül próbálok rájönni egy rémálomra.