Mariana becsukta a szemét, és mélyen belélegezte a fenyő és a friss föld illatát. Megértette azt a leckét, amit a sors adományozott neki: az élet nem arról szól, hogy kik hagynak el minket a viharban, hanem arról, hogy kik maradnak velünk, amikor a vihar elültével meg kell építeni a mindenséget a romokból.
És ebben a házban a romokból nemcsak egy új otthon született, hanem egy olyan törhetetlen kötelék, amit semmilyen múltbeli szél nem tudott többé elsöpörni.
