Inés visszatért Madridba, és barátnőjénél, Martával lakott. Ott Álvarótól kapott hívásokat, némelyik szeretetteljes, mások nyugtalanító. Egy délután úgy döntött, hogy válaszol, miközben Eva vele jár. Felvette azt a beszélgetést, amelyben részt vett.

“Megijedtem a buszon,” mondta Inés. Időre van szükségem.

“El fog múlni,” válaszolta. A lényeg, hogy ne mondd le az időpontot 3 hét múlva.

“Milyen idézet?”

Csend volt.

“Az orvos vizsgálata. Minden készen áll.

“És apám tudja?”

“Az apád pontosan tudja, milyen papírokat kell aláírnia.

A hívás véget ért, mielőtt többet kérdezhettem volna.

Eva meghallgatta a hangfelvételt, és felhívta Blancát, aki beleegyezett, hogy hivatalos nyilatkozatot ad. Közben Inés átnézte egy közös fiók mozgását. Talált időszakos kifizetéseket egy magánklinikának a külvárosban, valamint egy Álvaro e-mailjét, amelynek témája “Jelentés megerősítése” volt.

Nem nyitotta ki más eszközét. Lefotózta azokat a dokumentumokat, amelyeket már jogosan tudott megvizsgálni, és átadta az ügyvédnek.

Aznap este Rafael házához ment, Madrid külvárosában. Feltette a szabályzatot, és újra lejátszotta a döntést. Apja elsápadt a nevét hallotta.

“Megígérted, hogy segítesz neki?” kérdezte.

Rafael lassan reagált.

“Alvaro jött hozzám. Tudni akartam, mennyi időbe telik a biztosítás kifizetése, ha veled történik valami.

“És mit mondtál neki?”

“Hogy ne tegyünk fel abszurd kérdéseket.”

Inés felállt, dühtől remegve. Aztán Rafael kinyitott egy fiókot, és elővett egy mappát.

“Nem mondtam el neked, mert azt hittem, nem fogsz többet beszélni velem. De azt is megkérdezte, ki igazolhatja, hogy a szíved elhibázott anélkül, hogy gyanút keltene.

3. RÉSZ

A mappában Rafael jegyzetei, egy klinikai kártyája és egy másolat volt egy e-mailről, amit Álvaro 12 nappal korábban küldött neki. Ebben tanácsot kért a “váratlan halál utáni eljárásokról”. Nem említette Inést, de csatolta a nevére kötött kötött kötvény hivatkozását.

“Hogy tehetted egy fiókba?” kérdezte.

Rafael levette a szemüvegét. Először tűnt úgy, hogy az a üzletember, aki hozzászokott a parancsok kiadásához, nem tudta, hova tegye a kezét.