Aznap este, a Barcelonába tartó buszon egy vicces nő suttogott nekem, hogy Zaragozában leszállok a buszról anélkül, hogy felébresztenék a férjemet. Azt mondta, hogy fogjam el a táskámat és szálljak ki az autóból, amikor megálltak. “A férjem az,” mondta Álvaro.

A büntetőeljárás folytatódott, és a bíróság megállapodt a védelmi intézkedésekről, amíg a tényeket tisztázták. Ugyanakkor Eva kezdeményezte a válást. Álvaro megpróbálta befolyásolható feleségként bemutatni, aki nem képes döntéseket hozni Rafael nélkül. De Inés maga kért tanácsot, bemutatta a dokumentációt és kérte a különválást.

Apja és Blanca kiálltak a kijelentéseik mellett. Álvaro felvételei és a klinika dokumentumai megerősítették a bizonyítékokat.

Agnes ekkor megértette a kapitulációk mértékét. Az a lakás, amit anyjától örökölt, még mindig az övé volt. A családi vállalkozásban lévő kis részesedése sem vált automatikusan a férj tulajdonává. Álvaro olyan örökséget képzelt el, amit irányíthat, anélkül, hogy megállna, hogy megértse, milyen jogai vannak valójában. És ha bizonyították, hogy szándékosan okozta a halálát, jogilag sem élvezhette a kötvényt.

Nem volt minden félreszámolás. A biztosítás még mindig hatalmas összeget jelentett. Ez még hidegebbé tette az árulást.

“Miközben azon gondolkodtam, milyen ajándékot vegyek neki az évfordulónkra, ő kiszámolta, mennyit ér, hogy nem jöttem vissza,” mondta Inés.

Eva nem válaszolt vigasztaló mondattal. Hozott neki egy pohár vizet, és hagyta, hogy sírjon.

Hónapokkal később jött a válás. A büntetőügy folytatódott, a felelősségi kör még döntés előtt. Inés abbahagyta az életet, hogy várja Álvaro hívását.

Egy februári reggel visszatért anyja lakásába. Kinyitotta az ablakokat, eltávolított néhány fényképet, és Álvaro holmiját az ügyvédeken keresztül kész kézbesítésre hagyta. Nem tört el semmit. A döntés már megszületett.

Az utolsó fiókban talált egy jegyzetfüzetet, amelybe feljegyezte a helyreállítási projekteket. Az utolsó oldalon egy lista foglalta el, amit a házassága előtt írt: Lisszabonba menjen, japán könyvkötést tanul, egyedül utazni Galíciába. A három dolgot kihúzta, amikor Álvaro azt mondta neki, hogy mindenre lesz idejük.

Vonatjegyet vett Santiago de Compostelába a tavasszal.

Aznap délután Rafael megszólalta a csengőt egy burgonyaomletttel, amit maga készített elő. Túl kirekedett és kissé sós volt. Inés nevetett, amikor megkóstolta.

“Anyád jobban főzött,” ismerte be.