Álvaro virágokat küldött a kiadónak. Ezután e-maileket írt, amelyekben azt állította, hogy Inés szorongással küzd, hogy az apja manipulálta őt, és mindez egy zavar miatt történt. Üzeneteket hagyott Marta postaládájában. Az egyikben sírt. Egy másikban azt követelte, hogy tudja meg a címét. Végül megjelent a bejáratnál, hogy dolgozzon, kezében egy zsák ruhával és az esküvői gyűrűjével.
“Nem dobhatsz el 8 hónapot félreértés miatt,” mondta az üvegajtó túloldaláról.
Inés gyomra összehúzódott. 8 hónapot töltött azzal, hogy megtanulja előre látni a férfi hangulatát: ha hallgatott, bocsánatot kért; ha úgy döntött, elfogadta; ha szeretetteljes volt, elfelejtette a kételyeit.
A recepciós hívta a biztonságikat. Inés nem jött ki. Ez volt az első fontos döntés, amit Álvaro ellen nem indokolta volna.
Napokkal később előrelépés történt a nyomozásban. A közös számláról származó kifizetéseket egy klinika fogadta, ahol Álvaro régi kollégája, Sergio dolgozott. Nem az a rangos szakember volt, akiről beszélt, hanem egy adminisztratív alkalmazott, aki bizonyos eljárásokhoz hozzáfért. A rendőrség a megfelelő eljárások segítségével megtalálta a kommunikációt a két személy között, valamint az utazás előtt elkészített dokumentumokat.
A legnyugtalanítóbb nem egy nagyrajongó kifejezés volt. Ez egy kiadási táblázat volt. Álvaro leírta a biztosítási díjakat, a Sergiónak előleadott összegeket és a várható összeget. Az utazás dátuma mellett egy megjegyzés volt: “Előzd meg, ha minden illik rá”.
Inés megnézte azt a lapot Eva irodájában. Emlékezett arra az éjszakára, amikor Álvaro a teraszon akasztott fel a születésnapja alkalmából. Örömtől sírt, mert azt hitte, valaki végre minden részletet elintézik érte. Most már megértettem, hogy ugyanaz az ember más részletek szervezésével is eltöltött időt.
“Nem akarom többé látni,” mondta.
“Akkor kizárólag jogi csatornákon fogjuk tartani a kapcsolatot,” válaszolta Eva.
