“Aznap este hívtalak fel. Nem válaszoltál. Másnap azt mondtad, hogy ne avatkozzak bele a házasságodba. Azt hittem, ha újra ragaszkodom hozzá, újra megvédenéd.
“És inkább csendben maradtál?”
“Igen. És gyávaság volt.
Inés késztetést érzett, hogy kiabáljon vele, de valami váratlant látott: nem keresett kifogást. Az apja azt feltételezte, hogy kudarcot vallott. Évekig összekeverte a szerelmet azzal, hogy mindent néz. Éppen amikor apaként kellett volna vele beszélnie, úgy viselkedett, mintha szerződésekkel megoldandó probléma lenne.
“Anya megtanított arra, hogy bízzak az ítélőképességemben,” suttogta Inés. Mindig is szeretted volna a sajátoddal helyettesíteni.
Rafael megnézte a felesége fényképét, aki akkor halt meg, amikor Inés egyetemen tanult.
“Anyád is mondta ezt.
Inés átvette a mappát anélkül, hogy megölelte volna. Még nem voltam kész megbocsátani neki.
Másnap reggel Evával elment egy Nemzeti Rendőrőrsre. Átadták a dokumentumokat, a beszélgetés felvételét Álvaróval, a hívásnaplót és Blanca elérhetőségeit. Eva minden tényt elmagyarázott anélkül, hogy túlozta volna. A fenyegetés vizsgálatot érdemelett volna, még ha senki sem bizonyította, hogy bármilyen anyagot használtak.
Blanca Zaragozából utazott, hogy tanúskodjon. 19 évet dolgozott utasok kiszolgálásán, és attól tartott, hogy a cég felelősségre vonja egy botrány miatt. Mégis, amikor megkérdezték, miért avatkozott közbe anélkül, hogy ismerte Inést, így válaszolt:
“Mert hallottam, ahogy egy férfi úgy beszél a felesége életéről, mintha az egy kifizetett számláról lenne. És mert két ülésre szundikált tőle.
Inés a kijáratnál várt. Megpróbált megköszönni neki, de Blanca megrázta a fejét.
“Ne csinálj hőst. Ígérd meg, hogy nem térsz vissza hozzá, mert félsz, hogy egyedül maradnak.
“Megígérem.
Az ígéret egyszerűnek tűnt. Nem volt kielégítő.
