Visszatérésekor Lorenzo arra kérte, hogy az alapítvány nézze át a tényleges költségeket, mielőtt döntene. Salcedo úgy nézett rám, mintha éppen bűncselekményt követett volna el.

Ahogy a látogatók indulni készültek, Lorenzo felolvasta a jelvényemet.

“Villaseñor?” kérdezte. Anyukád körülbelül 30 éve dolgozott itt?

Bólintottam, zavartan.

Aztán egy kopott fényképet készített a pénztárcájából. Felismertem anyámat, Rosa-t, fiatal és mosolygó lányt, ugyanazon a kórházi ajtó előtt.

“Életem felét kerestem,” mondta. Elena, tudnom kell, hogy még él-e.

2. RÉSZ

Nem tudtam, mit válaszoljak. Anyám még mindig a kórházban, az ápolói részlegen dolgozott, de soha nem említette nekem Lorenzo Bellinit. És mégis, felismertem azon a fényképen a pillangó alakú brossát, amit egy dobozban tartott, néhány kibontatlan levél mellé csomagolva.

“Él,” válaszoltam. Mielőtt megadnám neki a számát, beszélnem kell vele.

Lorenzo tiszteletben tartotta a döntésemet. Sofia viszont azt kérte, hogy ne keverjek személyes ügyeket az értékeléssel. Egy pillanatra azon tűnődtem, vajon Salcedo kihasználná-e ezt a véletlent, hogy engem vádoljon azzal, hogy kitaláltam az egész jelenetet. Eszembe jutott a fenyegetése, és úgy döntöttem, hogy nem lesz az egyetlen védekezésem, hogy semmilyen állítólagos rokonság. Egy dologban igaza volt: 38 gyermek rehabilitációja nem támaszkodhat egy olyan családi előzményre, amelyet éppen most kezdett felfedezni.

Aznap délután lefotóztam a páratartalom-jelentést, amit leadtam, megkerestem az eredeti elismerést az üzeneteimben a felügyelővel, és megkértem Mateótól a szükséges felszerelések frissített listáját. Nem adott nekem betegnyilvántartást: technikai listát készített személyes adatok nélkül. Összeállítottam egy egyszerű javaslatot az alapítványra, fényképekkel az üres területről és a beszállítók költségvetéseivel.

“Nem akarom, hogy később azt mondják, mi találtuk ki a problémát,” magyaráztam.

“Nem gondoljuk, hogy örökké használhatjuk az ideiglenes eszközöket,” válaszolta. Őket tanúsított eszközökkel kell helyettesíteni.

Otthon megvártam, amíg Nico elalszik, és letettem a fényképet az asztalra. Anyám abbahagyta a mosást egy pohár mosásával, amint meglátta.

“Hol találtad ezt?”

“A férfi neve Lorenzo. Olaszországból jött, hogy értékelje a kórházat. Azt mondja, évekig keresett.