Másnap elvittem a költségvetést. Sofia megerősítette, hogy ezek egybeesnek a megadott árokkal, és elismerte hibáját. Lorenzo felajánlotta, hogy részt vegyek a projekt nyelvi kapcsolattartójaként, ha az alapítvány jóváhagyja a javaslatot, és a kórház hivatalossá teszi a megállapodást. Nem adtak ki munkát vagy pénzt nem fizettek be a számlámra.

Később javasolta a DNS-tesztet. Szeretném tudni, hogy valóban rokonok vagyunk-e, mielőtt bármilyen jogi elismerésről beszélnénk. Elfogadtam. Anyám olyan hevesen tiltakozott, hogy megfagyasztotta a hátamat.

“Nem kell bárkinek sem bizonyítanod,” ragaszkodott hozzá.

“Tudnom kell, ki vagyok, anya.

12 napig alig beszélt velem. Amikor megérkezett az eredmény, Lorenzo kinyitotta előttem a borítékot. A következtetés egyértelmű volt: az apaság kizárt.

Szégyenlet, haragot és szomorúságot éreztem, hogy még azt sem tudtam, kié ez. Nem az eredmény fájt, hanem az, hogy reményt építettek egy olyan válaszra, amit az anyám sosem mert megadni. Lorenzo fogta a kezem.

“Ez nem változtat azon, amit abban a pincében láttunk,” mondta.

Hazafutottam. Az eredményt anyám elé tettem, és nem engedtem, hogy témát váltson.

“Mondd meg a nevét.” Ezúttal a teljes igazság.

Rosa hangtalanul sírt. Aztán az ablakra mutatott, a kórház irányába.

“Az apád Octavio Salcedo, Elena. Az a férfi, aki négy éve megaláz téged.

3. RÉSZ

Az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy Salcedo kezei fogták a karomat azon a reggelen. A második Nico volt. Az a férfi azzal fenyegetőzött, hogy elveszi a saját unokája terápiáit anélkül, hogy fogalma sem lett volna, ki ő.

“Biztos vagy benne?” kérdeztem.

“Igen. És tartozom neked egy magyarázattal, amit már rég meg kellett volna adnom.

Anyám mély levegőt vett. 1996 végén, amikor Lorenzo még a kórházban járt, titokban kapcsolatban állt Octavio-val, aki akkor rezidens orvos volt. Megígérte, hogy feleségül veszi őt, amíg egy fiatal guadalajarai nő családja fel nem ajánlotta neki a kapcsolatokat, hogy jobb helyet szerezzen. Ő választotta azt a nőt, Lidiát, és bejelentette az esküvőjét anélkül, hogy merte volna Rosa szemébe nézni.