Lassan leült. Azt mondta, hogy 1996 végén önkéntesként jelentkezett egy orvosi csereprogramon. Szerették egymást, de Jaskinek vissza kellett térnie Milánóba, mert apja megbetegedett. Aztán jöttek a levelek, amiket visszaadott. A bajtársak ismételték neki, hogy egy pénzes külföldi, soha nem térne vissza egy falusi ápolóért.

“És ezért mondtad nekem, hogy az apám tengerész volt, aki meghalt, mielőtt megismert volna?”

Anyám lehajtotta a tekintetét.

“Szégyellem bevallani, hogy nem tudtam, hogyan magyarázzak el neked bizonyos dolgokat.

“Lorenzo az apám?”

“Lehetséges,” suttogta, anélkül, hogy rám nézett volna.

Ez a válasz furcsának tűnt számomra. Anyám soha nem habozott, amikor elmesélte a tengerész történetét. Ráadásul Lorenzo hónapokkal a születésem előtt elhagyta Mexikót, és alaposan ellenőriznem kellett a dátumokat. Megkerestem a bizonyítványomat: 1997 júliusában, apja neve nélkül. Aztán találtam egy régi olasz bélyegzős borítékot, 1996 decemberi keltezésével. A benne meghívás volt Rosának, hogy utazzon Milánóba; Még a következő levél pecsétjét sem törte fel. Megjelent egy fotó a kórházi dolgozókról is. Egy sarokban, anyám mellett, Salcedo állt, rendezőkabát nélkül, olyan arckifejezéssel, amit még soha nem láttam. Megkérdeztem Rosát róla. Túl gyorsan válaszolt, hogy mindannyian ismerik egymást azokban az években.

Amikor Lorenzo és anyám találkoztak két nappal később, sírtak, mintha vissza akarnák szerezni azt, amit egyikük sem tudott megvédeni. A padról néztem őket, olyan örömmel, amit féltem bevallani. Lorenzo találkozott Nico-val is, és meghallgatta, ahogy Mateo elmagyarázta az evolúcióját. Megígérte, hogy támogatja a projekt értékelését, anélkül, hogy támogatást kötnének a kapcsolatunknak.

Salcedo nem osztotta a lelkesedésünket. Dupla műszakot rendelt rám, és azzal vádolt, hogy barátkoztam a külföldivel, hogy pénzt szerezzek. Írásos panaszt tettem a Humánerőforrás-osztálynál, és megtartottam egy másolatot. Nem akartam feladni a fizetésemet, de azt sem akartam elfogadni, hogy Nico-t megbüntették a munkámért.

Sofia egy este felhívott. Rájöttem, hogy Rosa az anyám, és féltem, hogy manipuláltam a látogatást.

“Nem tudtam, ki Lorenzo, amikor beléptem abba a szobába,” mondtam neki. Nézd meg a jelentéseimet, ne a vezetéknevemet.