A szekrényem hátuljáról elővettem egy régi kabátot, amit az egyetem óta nem hordtam. Egyszerű farmert és cipőt viseltem. A drága órám otthon maradt; Lecseréltem egy olcsó karkötőre. Szerény pénzt csúsztattam a zsebembe – annyit, hogy ne tűnjön teljesen tehetetlennek, de nem annyit, hogy azt sugallja, van pénzem.

Aznap, amikor találkoznunk kellett volna, korán érkeztem a parkba. Leültem egy padra, és saját meglepetésemre ideges lettem. Régóta nem éreztem volna így egy randi is.

Claire pontosan időben érkezett. Nem viselt feltűnő sminket, és nem törődött arra, hogy túlterheljen a megjelenésével. Egyszerű kabátot viselt, és nyitott arckifejezését egy apró, természetes mosoly lágyította.

“Szia. Te vagy Ethan, ugye?” kérdezte.

“Igen. Sajnálom, hogy ilyen szerény voltam. Mostanában nem voltak nekem különösebben könnyűek.”

Felkészültem arra a reakcióra, amit annyira jól ismertem: szégyen, csalódás vagy hirtelen hideg a viselkedésében.

Ehelyett Claire csak felemelte az egyik vállát.

“Ez nem gond. A lényeg, hogy itt vagyunk. Menjünk?”

Elkezdtük az ösvényt.

A beszélgetés természetesen zajlott, anélkül, hogy az emberek néha az első randikon feszült komolyságot hoztak, és anélkül, hogy egyikünk sem próbálkozott túl nagy erőfeszítéseket tenni, hogy érdekesnek tűnjünk. Gyermekkori emlékekről, könyvekről és véletlenszerű dolgokról beszélgettünk, amik velünk történtek. Valahogy még azt is megvitattuk, hogy az eső néha hatékonyabban nyugtatja meg az embert, mint a zene.

Claire nem kérdezte, mivel foglalkozom a megélhetésemben. Nem próbálta megbecsülni a jövedelmemet, vagy eldönteni, hogy “ígéretes” vagyok-e. Úgy tűnt, jobban érdekelte, ahogyan gondolkodom, ahogyan reagálok, a hangom tónusa, és hogy hová nézek, amikor beszélek.

Minden lépésnél egyre nehezebb volt fenntartani azt a karaktert, amit én találtam ki. Úgy éreztem, hogy ellazulok, és hagytam, hogy az igazi magam apró darabjai megmutatkozzanak.

Egy ponton teljesen elfelejtettem, miért rendeztem az egész előadást.

A délután eltelt anélkül, hogy egyikünk sem vette volna észre. Estére a levegő hidegebb lett, és mindketten éhesek voltunk. Egy kis kioszk állt a közelben, kávét és egyszerű utcai ételeket árulva.