“Szeretnél valamit enni?” kérdeztem. “Semmi különös, de semmi különös. Őszintén szólva, most nem engedhetem meg magamnak éttermet.”

Szándékosan elővettem a készpénzemet egy kínos habozással, mintha az utolsó bankjegyeket és érméket számolnám.

“Két kávé és egy wrap,” mondtam az árusnak. “Megoszthatjuk.”

A szemem sarkából figyeltem Claire-t, várva a legkisebb bosszúságot. Már elképzeltem az összes ismerős lehetőséget. Távolodni fog. Csalódott lett volna. Kitalálna egy okot a távozásra.

De Claire csak mellettem állt, nézte, ahogy emberek haladnak el.

“Gyönyörű este, nem igaz?” mondta halkan.

Egy pillanatra nem tudtam, hogyan reagáljak.

“Igen,” mondtam. “Az.”

Leültünk egy padra. Claire mindkét kezével tartotta a papírpoharát, mintha többet melegítene fel, mint csak az ujjait. Nem volt bosszúság az arcán, nem volt vádaskodó, nem próbálta összehasonlítani a szerény étkezésünket valami drágábbmal.

Tovább vártam a pillanatra, amikor a békés hangulat megtörik.

Teltek a percek. Semmi sem változott.

Claire elmondta, hogy bizonyos műszakok után érzelmileg inkább kimerültnek érezte magát, mint fizikailag fáradtnak. Hallgattam, és mielőtt rájöttem, mit csinálok, őszintébben kezdtem beszélni vele, mint általában bárkivel.

Megemlítettem a vállalkozásomat futagagnál, de részleteket nem adtam volna el. Nem lett hirtelen olyan élénkebb, ahogy másokban megtanultam felismerni.

“A lényeg, hogy tényleg tetszik-e, amit csinálsz,” mondta egyszerűen.

Valamiért ezek a szavak mélyebben érintettek, mint vártam.

Amikor sötét lett a parkra, lassan indultunk a kijárat felé. A beszélgetésünk folytatódott, de a ritmusa halkabb és lágyabb lett.

Még mindig kerestem azt a pillanatot, ami bizonyítja, hogy a tesztem működött. Vártam, hogy valami felfedje az igazi szándékait.

Az a pillanat sosem jött el.

Mielőtt elváltunk volna, Claire megállt, és rám nézett.

“Szokatlan vagy,” mondta halvány mosollyal.

“Miért?”

“Óvatosnak tűnsz, de ugyanakkor valóságosnak tűnsz.”

Aztán megfordult, és elment, mielőtt válaszolhattam volna.

A park bejáratánál maradtam, elárasztva az érzés, hogy az estének másképp kellett volna véget érnie.

Sokáig álltam ott, mintha Claire visszatérhetne vagy legalább visszapillantana. Nyugodtan eltűnt az esti tömegben, mintha semmi fontos nem történt volna köztünk.