Ez a távolság új módon kezdett kimeríteni. Már nem fizikai fáradtság volt. Valami mélyebb volt.

Egy éjszaka majdnem éjfélig maradtam az irodában. Az alkalmazottak már jóval korábban hazamentek, és az épületben lévő csend szinte kézzelfoghatóvá vált. Az íróasztalomnál ültem, papírokat terítve előttem, de egyetlen sorra sem tudtam koncentrálni.

Aztán rájöttem, hogy nem egy üzletre, pénzre vagy jövőbeli tervekre gondolok.

Próbáltam megérteni, miért érzem magam olyan nyugodtan a nő mellett, akit eredetileg meg akartam vizsgálni.

Nem tudtam válaszolni.

Néhány nappal később Claire azt javasolta, hogy hagyjuk el a várost egy időre. Semmi bonyolult. Egyszerűen megváltoztathattuk a környezetünket, választhattunk irányt, és elkerülhettük a részletes terv készítését.

Egy kis víztest partján telepedtünk le. A felszín majdnem mozdulatlan volt, olyan tisztán visszaverte az eget, hogy lehetetlennek tűnt, hogy a kép még a legkisebb torzítást is tartalmazzon.

“Most nyugodtabb vagy,” jegyezte meg Claire.

Halványan elmosolyodtam.

“Vagy talán egyszerűen abbahagytam a mindent kontrollálni.”

“Nem ugyanaz?”

Gondolkodtam rajta.

“Régen azt hittem, hogy az.”

Egy pillanatig nézte a vizet, mielőtt újra megszólalt.

“Néha az irányítás csak félelem, ami megtanult elrejtőzni.”

Nem mondta vádnak. Inkább úgy hangzott, mintha mellém helyezné volna el, anélkül, hogy azonnal elfogadjam volna.

Nem válaszoltam azonnal.

És abban a pillanatban először értettem meg valamit. Olyan ember mellett ültem, aki nem akart újraalkotni, megítélni, vagy egy bizonyos eredményt kihúzni belőlem.

Egyszerűen ott volt.

Ez nehezebbnek bizonyult, mint bármelyik teszt, amit valaha terveztem.

Később, hazafelé vezetve rájöttem, hogy nem tudom pontosan meghatározni azt a pillanatot, amikor minden elkezdett változni.

Nem volt drámai áttörés, és egyetlen esemény sem lehetett fordulópontnak nevezni.

Valami bennem egyszerűen elmozdult, lassanként, eltávolodott attól a helytől, ahol mindig is pihent.

Az első randinkat már nem tekintettem kísérletnek. Már nem volt vizsga, hanem valami kezdete lett, amit még nem tanultam meg megnevezni.

A legfurcsább az volt, hogy már nem akartam bizonyítékokat gyűjteni régi emberelméleteimhez.