Maria idegesen nevetett.
“Beszélj te.” Még sült tojást sem tud főzni.
De barátja tanácsa továbbra is bevésődött az elméjébe. Valóban, miért folytatnánk?
Vasárnap elmentek Valentina Georgijevna házába. Az anyós bőséges asztalt terített: sajt, saláták, forró ételek. Larissa házi készítésű vareniki-t (gombócot) hozott friss sajttal.
“Kóstold meg akkor,” mondta Semion nővére, miközben a tányérokat szolgálta fel. Ma reggel készítettem el őket.
Semion vett egy adagot, és lenyelte. Örömmel lehunyta a szemét.
“Larissa, ez isteni!” Adj még többet!
Egy második adag. Aztán egy harmadik. Maria, aki az ellenkezője ült, babrált a salátával. Nem volt éhes. Semmi sem ment át. Valentina Georgievna gratulált lányának:
“Micsoda csoda. Aranykezei vannak.
Semion bólintott, miközben rággatott. Maria a tányérját bámulta. Senki sem vett észre semmit.
Hazafelé a férj hangosan gondolkodott:
“Tudod, Larkától kéne tanulnod. A paszta a szádban olvad.
Maria, az anyósülésen, kinézett az ablakon. Kezei az ölében voltak szorítva, a körmei a tenyerébe vájtak. Csendben volt.
“Masha, miért nem mondasz semmit?”
“Fáradt vagyok,” válaszolta röviden.
“Nos, otthon pihensz.”
Bent Maria lefeküdt a kanapéra, a fal felé fordulva. Semion bekapcsolta a tévét és zappált. Ott állt, számolta a tapéta repedéseit. Benne valami lassan tört össze, kettétörve.
A következő napokban rendkívül gondosan főzött. Reggel hatkor kelt, hogy zsemlét készítsen a férje reggelijére. Minden összetevőt egy elektronikus mérlegen mért a legközelebbi grammig. Követte a recepteket, mint orvosi recepteket.
Semion evett. Csendben. Nincs köszönöm, nem bók. Evett, majd munkába ment.
Csütörtökön Maria pilafot készített. Minden kollégája dicsérte ezt a receptet egy céges partion: bárány, devzira rizs, julienne-os répa, borbélya, kömény. Semion bejött, és leült az asztalhoz. Megkóstolta. Aztán eltolta a tányért.
— Rizsrudak. És a hús kicsit száraz.
Maria megdermedt, a kanalát félig a szája előtt tartotta.
“Mi?”
— A piláf kudarc. A rizst magra kell vetni, és ott zabkása.
