A fiatal nő lassan letette a kanalát. Hosszú, intenzív tekintettel nézett férjére.
“Három órát főztem.”
“És akkor mi van?” “Az idő nem garancia a minőségre,” vonta meg a vállát Semyon. Lehet, hogy a recept rossz.
Maria felállt. A tányérját a mosogatóhoz vitte. Aztán az egész pilafot a szemétbe dobta. Mindent. Az egész étel.
“Hé, miért dobsz ki mindent?” Semion felkiáltott. Nem mondtam, hogy ehetetlen.
A nő nem válaszolt. Megmosta a tányérját, letörölte a kezét, és visszavonult a hálószobába.
Péntek. A hét utolsó napja. Maria kimerülten és éhesen tért haza. Kinyitotta a hűtőt: burgonya, gomba, hagyma. Elővett egy serpenyőt, és a tűzhelyre tette.
Lehámozta a krumplit, és rúdokra vágta. Gombák ketté válva. A felaprított hagyma. Felmelegítette az olajat és kiöntötte.
Az ajtó csapódott be – Semion visszatért. Belépett a konyhába, és hátranézett felesége vállán.
— Finom, krumli gombával. De ne grillezd őket túl sokat. Emlékszel, legutóbb elégették őket.
Maria megdermedt. A spatula a kezében maradt a levegőben.
“Nem égettek meg.”
“Igen,” ragaszkodott Semion. Megmondtam. És egyébként először meg kell főzni a krumplit, mielőtt megsütöd. Így érzékenyebbek.
“Mindig így csináltam.
“Nos, fáj neked,” mondta a férj, miközben elővett egy gyümölcslevet a hűtőből. Anyu főzi meg először. És tovább kell párolni a gombákat, hogy elpárologtassa a vizet.
Maria lekapcsolta a tányérot. Levette a serpenyőt a tűzről, és a férjéhez fordult.
“Elegem van abból, hogy hallgatjam a vádaidat,” mondta nyugodt és egyenletes hangon. Főzz magad.
Semion megrévedve állt, kezében a gyümölcslé dobozzal.
“Mi?”
— Konyha. “Te magad,” ismételte Maria, miközben kioldotta a kötényét.
“De miről beszélsz?” kérdezte a férj, miközben a levet az asztalra tette. Ez vicc?
“Nem. Komolyan mondom.
Semion hitetlenkedve pislogott.
“Masha, ne légy hülye.” Nincs több vacsora.
“Nem fogom.”
“Mit értesz az alatt, hogy nem fogod megtenni?!” dörgött a férj. Muszáj! Te vagy a feleségem, a munkád főzés!
