“Az én dolgom a számvitel,” vágott vissza Maria, miközben a kötényét az ajtó mellé akasztotta. Reggel nyolctól este 6-ig. Otthon tiszta jóakaratból főztem. Nem akarom tovább csinálni.
“De megőrültél?!” Semion lépett felé. Egy normális nő gondoskodik a családjáról!
“Egy normális férj nem hasonlítja állandóan a feleségét az anyjához és nővéréhez.
“Nem hasonlítok össze! mondta Semion felháborodva. Csak azt mondom, hogyan tudnánk jobbat csinálni!
“Minden nap,” mondta Maria az ujjaira, “minden ételen. Anyukáé simább. Larissa-é könnyebb. Anyukáé szaftosabb. Egyszer is köszöntél valami?
A férj kinyitotta a száját, aztán becsukta. Gondolja.
“Nos… Megettem, ugye? Ez azt jelenti, hogy jó volt.
“Ez nem elég,” mondta Maria, fejét rázva. Szavakra van szükségem.
Az
indulás — Milyen szavak?! Semion kezdett ideges lenni. Mik ezek a szeszélyek?! Egész nap dolgozom, fáradtan jövök haza! Jogom van egy normális vacsorához!
“Jogod van hozzá,” egyezett bele. Készítsd el magad. Ahogy az anyád tanította neked.
“De komolyan mondod?!” Semion sikítani kezdett. Lusta vagy! Még csak egy egyszerű borscht sem vagy elrontva…
Maria hallgatta ezt a szóáradatot. Furcsa nyugalom borította körül, mint egy meleg takaró. Nincs fájdalom. Nincs keserűség. Csak egy nagy űr.
“Minden nő főz a férjének!” folytatta Semion. És te, kinek képzeled magad? Különleges vagy?! Csak lusta vagy?!
“Ez nem lustaság,” válaszolta halkan Maria. Csak az a helyzet, hogy haszontalan.
Hátat fordított neki, és a hálószoba felé indult. Semion kiáltott mögötte, de már nem hallgatott rá. Kinyitotta a szekrényt, és elővett egy utazótáskát. Ugyanaz, amit magukkal vittek a nászútjukra.
Módszeresen pakolta össze a holmiját. Alsónemű, póló, farmer, pulóver. Piperecikk-táska, dokumentumok, telefon töltő. Útlevél, családi nyilvántartás, bankkártyák.
Semion megjelent az ajtóban.
“Hová mész?!”
Maria nem válaszolt. Folytatta a rendrendet.
“Masha, állj meg!” Azonnal!
Becsukta a cipzárt. Elővette a kabátját a szekrényből, és felvette. A vállon lévő táska.
“Maradj ott!” Semion elállt az útjában. Nincs jogod!
“Igen, jogom van,” mondta Maria, miközben megkerülte őt. Ez az én döntésem.
“Meg fogod bánni!” kiáltotta, miközben elment. Hová mész?! A szüleidnél volt? Vissza fogják tenni az ötleteidet!
