– Nem mentek vissza oda, David – mondtam tisztán, határozottan. – Van egy lakásom a belvárosban. Kétszobás, tiszta, napfényes. A kulcsai nálunk vannak. És ami a kezeléseket illeti… a Northwestern legjobb specialistái fogják felügyelni Sarah gyógyulását, a cég nevére szóló korlátlan egészségbiztosítási alapon keresztül.
David döbbenten nézett rám.
– Miért teszed ezt, Victoria? Az apád…
– Az apám egy szörnyeteg, aki elhitte, hogy a beton és a pénz fontosabb, mint az emberi élet – vágom közbe, és a torkom elszorult. – De én nem vagyok ő. Elég ideig éltem az ő szabályai szerint. Itt az ideje, hogy újakat írjunk.
Ekkor Sarah, aki eddig csukva tartotta a szemét, lassan felébredt. A tekintete halovány volt, de tiszta. Rám nézett, a gyenge, remegő ujjait a takaró szélére kulcsolta, majd egy alig hallható, de határozott mosoly húzódott a szájára.
– Victoria… – suttogta. – Köszönöm. Clara… Clara büszke lenne rád.
A könnyeim végre áttörték a gátat. Nem töröltem le őket. Húsz év után először éreztem azt, hogy igazán lékezem.
4. Fejezet: Az új alapok
Három héttel később a Sterling Torony igazgatótanácsi termében ültem. A hosszú mahagóni asztal körül a cég alelnökei, jogászai és részvényesei ültek – mindazok az emberek, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a profit mindenek felett áll.
Apám a helyén ült, az elnöki székben, a tekintete pedig fagyos volt és győzedelmes. Azt hitte, győzött. Azt hitte, hogy a csend, a pénz és a fenyegetések megint elsimították a hullámokat.
– Nos, Victoria – szólalt meg apám gúnyos mosollyal, miközben a dokumentumokat lapozgatta. – Úgy látom, végül észhez tértél. Nincs hivatalos vizsgálat, nincs botrány. A Skyline Csúcstorpok halad tovább a maga útján. Ahogy kell.
Felálltam a helyemről. Nem vettem magamra a drága tervezői kosztümöt; egy egyszerű, fekete blézert viseltem, de a tartásom egyenesebb volt, mint valaha.
– Tévedsz, apa – mondtam, és a hangom tisztán zúgott be a hatalmas, csendes teremben.
