És a kedvezményezett mindenegyes tételnél ugyanaz a név volt: Margit néni.

De ami még jobban meglepett, az az összeg nagysága volt. Nem néhány tízezer forintról volt szó a bojler javítására. Havi rendszerességgel, komoly hatjegyű összegek vándoroltak át arra a számlára – olyan összegek, amelyekből egy kisebb lakást is ki lehetett volna fizetni egy év alatt.

Másnap reggel, miután elindítottam Lilit az óvodába, meghoztam a döntést.

Nem veszekedni akartam többé. A veszekedés nem vezetett eredményre; csak falakat húzott közénk. De édesanyaként és feleségként meg kellett védenem a családunk biztonságát. Ha Péter egyoldalúan úgy döntött, hogy a közös jövőnket feláldozza egy megmagyarázhatatlan, titkos pénzáramlás oltárán, akkor nekem is lépnem kellett.

Felhívtam a bankot, és a személyes ügyintézőm segítségével – akivel régóta kapcsolatban álltunk – hivatalosan leválasztottam a saját bankszámlámat és a megtakarításaimat a közös háztartási keretről, amibe Péter eddig a részét adta. Létrehoztam egy zárt, külön számlát a saját fizetésem számára, ahonnan a rezsi és a gyermek költségei mentek, míg a közös számlán csupán a minimális, kötelezően fenntartandó egyenleg maradt.

Amikor Péter három nap múlva hazajött – fáradtan, bűntudattal és daccal a szemében –, még nem tudta, mi történt.

– Beszélnünk kell, Anna – mondta a nappaliban, miközben letáskázott. – Anyám nagyon rosszul veszi ezt a feszültséget. Azt mondja, ha nem békülünk ki, ő költözik ide, hogy segítsen rendbe hozni a házasságunkat.

Megdermedtem. Margit néni beköltözése volt az utolsó dolog, amire szükségünk volt. Az idős asszony az utóbbi években egyre inkább átvette az irányítást a fia felett; minden vasárnapi ebéd egy burkolt bírálat volt a főztömre, a háztartásomra, és arra, hogy „hogyan kell egy igazi férfit kiszolgálni”.

– Péter – mondtam hűvösen, miközben a kávémat kavartam a bögrében. – Nem lesz szükség arra, hogy az édesanyád ideköltözzön. De a pénzügyeinket át kell alakítanunk.

Péter gúnyosan elmosolyodott.
– Micsoda? Megint a pénz? Csak nem sajnálod a levest az édesanyámtól?