1. Fejezet: A csapda, ami saját magukat ejtette csapdába
A Drake Hotel pompás, kristálycsillárokkal megvilágított báltermében a pillanatnyi csend szinte tapinthatóvá vált. A kétszáz vendég éppen a boldog ifjúságra, Harrisonra és Chloéra emelte a pezsgőspoharát, amikor a várt ünnepies morajlás helyett egy éles, feszült hördülés hallatszott a főasztal felől.

Chloe Sterling – vagy mondhatnánk úgy is, Chloe Gallagher, ha a terveik sikerülnek – hirtelen fel akart pattanni a székéről, ahogy azt a protokoll megkövetelte a koccintáshoz. De a teste nem követte a szándékát. A méregdrága, francia csipkéből készült esküvői ruhája rántásot adott, és amikor megpróbált újra felállni, a szövethálót szétfeszítve csúnya, reccsenő hang hallatszott. A vastag, ipari építőipari ragasztó – amit a saját kezével nyomott a párnára, abban a hitben, hogy oda az anyósát, Martha Gallaghert ültetik – most kíméletlenül betöltötte a feladatát.

A ragasztó beleégett a csipkeruhájába, és szó szerint összehegesztette a méregdrága öltözéket a bélelt, drága báltermi székkel.

– Harrison… – sziszegte Chloe, és az arcáról a tökéletes menyasszonyi ragyogás egy pillanat alatt eltűnt, átadva a helyét a tiszta, hisztérikus pániknak. A szemei kitágultak, és a kezével a szék karfáját kapkodta. – Harrison, segíts! Valami… valami fogja a ruhámat! Nem tudok felállni!

Harrison, a fiam, aki egy másodperccel ezelőtt még a társaság magabiztos, mosolygó vőlegényeként tartotta a pezsgőspoharát, hirtelen megdermedt. A pohár a kezében megremegett, a pezsgő kifolyt a szélére, és rácseppemt a drága öltönyére.

Hirtelen lenézett a menyasszonya alá. Aztán a tekintete átvándorolt a helykártyára.

Arra a kis arany kártyára, amit én az érkezésem után néhány másodperc alatt átcseréltem: a Martha Gallagher nevet tartalmazó kártyát átraktam a távolabbi, kevésbé fontos vendégek asztalához, míg a menyasszony nevét író kártyát odahelyeztem, ahová a ragasztót szánták – az oszlop mögötti, sötét sarokba eső, tökéletesen előkészített helyre.

Harrison arca hamuszürkévé vált. A szájüregéből kifolyt a szó, de hang nem jött ki rajta.