Felállt. Megállt mellette – nem ölelte meg, csak ott állt, nagyon közel, és érezte jelenlétének melegét.
“Szeretlek,” mondta halkan.
“Tudom,” válaszolta.

És ez volt az igazság is. Egy összetett, kissé megtört igazság, amely munkát igényel — de az igazság.

Lekapcsolta a konyhai lámpát.

A falon lévő óra tovább ketyegett – egyenletesen, nyugtalanul, megmérve, mennyi idejük maradhat még, egy kis erőfeszítéssel, elég mennyiségben.