Visszautasítottam az általa ajánlott fuvart, és kisétáltam. Mielőtt befordult volna a sarkon, láttam, hogy megállt egy régi fénykép előtt, amely a sekrestya mellett lógott. Egy zenészre nézett, mintha felismerné az elveszett arcát.

Aznap reggel a kapu kopogása ébresztett fel. Nagypapa ágya üres volt. Hiányzott a gitárja és a kulcs, amit a cukorüvegben rejtettem. Kimentem egy lámpával, mezítláb és rémülttől. Az út mély patakot szegélyezett. Addig kiabáltam a nevét, amíg rekedt lettem.

A kápolna magasságában kivettem egy pickup fényeit. A nagyapám a dobozban ült, valaki más kabátjába burkolva, gitárja a térdén. A csizmában lévő férfi mellette várt.

“Megtaláltam, amint a patak felé sétál,” magyarázta. Azt mondta, elkésett egy esküvőről.

Felmásztam, hogy megöleljem. A nagyapám simogatta a hajamat.

“Ne aggódj, Irma. A menyasszony még nem érkezett meg.

Irma volt a nagymamám. 15 évig volt eltemetve.

Az idegen hazavitt minket kérdések nélkül. Segített a nagypapának lefektetni az ágyba, és mielőtt elment, a gitárra meredt. A fej részéről három fakó szalag lógott, az egyik piros, törött hegytel.

“Mi a nagyapád neve?” kérdezte.

—Jacinto Cruz Medina. Miért?

Az állkapcsa megkeményedett.

“Azt hittem, régen ismerem őt. A nevem Rafael del Río.

Másnap megtudtam, hogy Rafael a régió legnagyobb ranchjának tulajdonosa. Azt is megtudtam, hogy nyolc hónappal korábban érkezett a városba, és olyan zenészeket kért, akik 1978-ban egy esküvőn játszottak.

Két nappal később megjelent az ajtómnál egy 120 dolgozónak szánt cukorkával. Ugyanúgy számoltam fel neki, mint bármelyik ügyfelet. Előleget fizetett, visszajelzést kért, és nem próbált semmit adni. Kávézás közben hallotta, ahogy nagypapa háromszor is elmondja egy régi fesztivál történetét. Egyszer sem szakította félbe.

Ahogy búcsút mondott, megkérdezte tőlem:

“Milyen volt ma, Elena?”

Válasz nélkül maradtam. Évek óta nem akart bárki is hallgatni rá. Elmondtam neki a munkámról, az aggodalmaimról és a nagypapáról. Rafael hallgatta anélkül, hogy az órára nézett. Amikor elment, féltem, hogy újra rávárok.