A szombati kóstolón kilenc cukrász nev nélküli édességet mutatott be. A menyasszony nagymamája megkóstolta a cajetamat narancssárgával, és becsukta a szemét.
“Ez olyan ízű, mint Adela Cruz bulija,” mondta.
Engem azért béreltek fel, hogy 260 vendégnek készítsek cukorkát. Az előleg és az aláírt szerződés segítségével fedezhette a gyógyszereket, fizethetett a segítségért néhány reggelen, és hozzávalókat vásárolhatott. Nem gazdagság volt. Levegő volt.
Három nappal később Lucía családja ismét felhívott. A nő, aki a ceremónián énekelt volna, lemondta. Emlékeztek rá, hogy én kísértem anyát és nagypapát a kápolna ünnepségén.
“Tudnál énekelni?” kérdezte a menyasszony.
Éreztem, ahogy a padló mozog.
“Csak akkor, ha a nagyapám játszhat velem.” És tudnod kell, hogy nehéz időszakom lesz.
Lucía beleegyezett, hogy próbál és készít elő felvételeket háttérként. Három héten át édességet készítettem és este gyakoroltam. Fizettem Doña Teresának, hogy segítsen pakolni. Rafael elégette a cajeta adagot, miközben a lapáttal próbálta mozgatni, és nevettünk, amíg Nagypapa meg nem jelent, és megkérdezte, milyen esküvőt tartunk.
Jacintonak voltak napjai, amikor nem ismerte fel a gitárját. Az idősorvos ragaszkodott a biztonságos rutinokhoz, nem a gyógyulásra való várakozáshoz. Daniel vasárnaponként elkezdte meglátogatni őt, és apránként megtanulta hallgatni az ismétlődő történeteit.
Rafaellel lassan haladtam előre. Megkérdeztem tőle, szeret-e, vagy csak hálás azért, amit nagypapa tett.
“Sokat tartozom Jacintónak,” mondta, “de te nem vagy mód arra, hogy visszaháld neki.” Ha egyszer úgy döntesz, hogy csak barátok vagyunk, továbbra is ugyanígy köszönöm meg.
Azért hittem neki, mert tiszteletben tartotta a visszautasításaimat, és soha nem kérte, hogy hagyjam abba a munkát.
El sábado de la boda, el abuelo amaneció confundido y apartó su guitarra. Avisé a Lucía que quizá usaríamos la grabación. Rafael se sentó y empezó a tocar los cuatro acordes de 1978.
La tocó una vez. Luego otra. Al cabo de un rato Jacinto empezó a marcar el ritmo sobre la cobija.
