Nem volt ott Beatrice a reggeli turmixokkal. Nem volt ott Terrence a panaszkodásaival, és Megan sem jött át, hogy a gardróbomat vagy a cég papírjait vizsgálgassa. Az ügyvédek és a bíróság gyorsan dolgoztak; a biztonsági felvételek, a mérgezési laboreredmények és a pénzügyi papírok olyan egyértelmű bizonyítékok voltak, amelyek ellen semmilyen drága ügyvéd nem tudott mit kezdeni.
Beatrice-t hivatalosan vád alá helyezték csalás kísérlete, okirat-hamisítás és életveszélyt okozó testi sértés előkészülete miatt. Terrence a cégben betöltött összes pozícióját elveszítette, és a bíróság határozatáig felügyelet alatt állt a pénzügyi tranzakciói miatt.
Aznap reggel a szállítócégünk központjába mentem.
A napfény ragyogóan sütött Atlanta határában, és a nagy parkolóban több mint háromszáz teherautó sorakozott rendben, a logónkkal a fülkéjük oldalán. Az a flotta, amit egyetlen megviselt dobozos teherautóból építettem fel, éppen most indította el a reggeli járatokat.
A recepció előtt álltam, amikor a telephely vezetője, egy régi, megbízható sofőr, Jim odalépett hozzám.
– Főnök – mondta, és a kalapját megemelte. – A déli szállítmány rendben elindult. Minden pecsét a helyén, a számlák tisztaak.
Ránéztem Jimre. A szemei alatt ott voltak a nehéz munkával telt évek ráncai, de a tekintete őszinte volt. Nincs benne titok, nincs benne rejtett hátsó szándék.
– Köszönöm, Jim – mondtam, és mély levegőt vettem. Az a nehéz, fojtogató köd, ami az elmúlt hetekben a fejemben ült, végre teljesen eloszlott. A gyógyszerek hatása kiürült a szervezetemből, és a lépcsőn sem szédültem meg többé.
– És… hogy van a család, Főnök? – kérdezte óvatosan Jim.
Elmosolyodtam. Egy olyan mosollyal, ami nem a megszokott, görcsös udvariasság volt, hanem a tiszta, keserédes szabadság mosolya.
– A flotta rendben van, Jim – feleltem, miközben a teherautók sora elindult a kapu felé. – És mostantól a rakomány is pontosan ott van, ahová való.
