Clara elmosolyodott – először azóta, hogy megérkezett Temósachicba.
— Jó — felelte a nő. — Mert a konyhaszekrényt is én fogom átrendezni, akármilyen hideg is vagy.
Estevan elnevette mély, öblös hangon – olyan nevetéssel, amit ezen a farmon tizenegy éve nem hallott senki.
A hó lassanolvadni kezdett a napfényben, és a chihuahuai dombok között az El Encino Ranch végre nem a magány, hanem egy új, igazabb élet otthonává vált. A levelek elégetése után maradt hamu behordta a múltat, de a tűz, amit együtt gyújtottak meg a viharban, már soha többé nem aludt ki.
