Este 22:06-kor, már a chamberíi lakásában csörgött a telefon.
“Anya, bajunk van. 486 euró, és azt mondják, nem fogod fizetni,” vágta ki Álvaro.
Mögötte Beatriz hangja hallatszott:
“Mondd meg neki, hogy hagyja abba az áldozat szerepét, és egyszer csinálja!”
Carmen a régi kék tányérra nézett, amit még mindig a szekrényben tartott.
“Tedd szabadon a kezed, Álvaro. Van valami mondanivalóm mindenki előtt.
Elmagyarázta, hogy utasítást adott az eladás elfogadására, és ettől a pillanattól senki sem számíthat a cége pénzére, mintha az egy várható örökség lenne. Beatriz csendben maradt. Álvaro tiltakozni kezdett.
Ezután Alicia sürgős dokumentumot küldött neki: a vevő éppen 38 400 euró kiáramlást jelezett az üzleti számláról. A rend nevét Álvaro viselte.
A célállomás pedig egy építőipari cég volt, amelyet Beatriz testvére birtokolt.
2. RÉSZ
—Álvaro, miért küldtél 38 400 eurót a Reformas Roblesnak? Carmen kérdezte, miközben még mindig a telefon kihangosítón volt.
A túloldalon a nyüzsgés eltűnt. Beatrice válaszolt előtte:
—Ez a munka előrelépése. Ne csinálj még egy kis színjátékot.
—Az én cégem vagy a pozuelói házad műve?
Álvaro suttogta, hogy másnap beszélhetnének róla. Carmen ragaszkodott hozzá. A menye végül elismerte, hogy Sergio, a testvére, felújítja a villát, amelyet a pár jelzáloghitelrel vásárolt, és hogy ki kell fizetniük neki, hogy ne veszítsék el az anyagkészletet.
“Kölcsön volt,” mondta Alvaro. Azon gondolkodtam, hogy visszaadom neked, amikor eladtuk a házat.
“Hol van a szerződés?” Ki engedélyezte?
Fia csendben maradt. Carmen megértette, hogy ez már nem egyszerű bizalom megsértése. Hónapokkal ezelőtt, a térdműtétből való felépülés során megengedte Álvarónak, hogy átnézzen néhány számlát, hogy segítsen neki. Sosem adott neki jogot pénzátruházásra. Emlékezett azokra a délutánokra, amikor Harry megjelent az irodában nassolnivalóval, és megígérte, hogy mindent elintézik, miközben ő mankókkal sétált. Ez a figyelem számára a szeretet bizonyítékának tűnt. Most azon tűnődött, mennyi volt szeretet, mennyi pedig lehetőség.
“Anya, mindig azt mondtad, hogy mindez nekem lesz.



