A fia bólintott. Nem ölelte meg, hogy kibéküljön, és nem kérte, hogy felejtsük el, mi történt. Elmosta a poharat, mielőtt elment, és szépen letette a tányért a pultra.

Carmen az eladás egy részét a nyugdíjazására fektette be, és létrehozott egy szakmai képzési ösztöndíjprogramot Rutas del Henares alkalmazottak gyermekei számára. Azt akarta, hogy azok az emberek, akik hajnalban vezettek, kézbesítési jegyzeteket készítettek és esőben javítottak járműveket, elismerést kapjanak erőfeszítéséért. Nem bízta meg Álvarót a program vezetőjévé. Független bizottságot alkalmazott a kedvezményezettek kiválasztására.

Az első évfordulóján a vacsora ugyanabban a szobában foglalta le, mint Jorge Juan éttermében. Ezúttal meghívta Aliciát és 8 korábbi kollégáját, köztük Marisát, aki akkor kezdett, amikor a cégnek csak 3 furgonja volt. Álvaro meghívást kapott, pénz ígéret nélkül, és nem volt kötelezettség a részvételre.

A megbeszélt időpontban egyszerű öltönyben jelent meg. A bejáratnál állt, amikor felismerte az asztalt, ahol úgy tett, mintha nem hallaná anyját.

“Leülhetek?” kérdezte.

Carmen egy szabad székre mutatott.

“Itt senkinek sem kell ülve megérdemelnie a jogot, hogy egyen. Amit meg kell érdemelni, az a bizalom miatt.

Vacsora közben Marisa elmesélte, hogy Carmen 200 kilométert tett meg, hogy egy lerobbant sofőrnek hozzon egy pótalkatrészt. Álvaro hallott egy történetet, amit az anyja soha nem mesélt el neki. Amikor bejelentették az első ösztöndíjakat, az a nő, aki minden számlát ellenőrizett, mert attól tartott, hogy nem tudja megélni, olyan tapsot kapott, amit nem kért.

Álvaro egyedül állt fel a végén.

“Azt hittem, anyámnak van társasága, mert szerencséje volt,” mondta. Ma már tudom, hogy összekevertem az áldozatát azzal, hogy kihasználhatom őt. Visszaadom, amit tartozom. Nem azért, hogy megvegyem a szeretetüket, hanem hogy ne fájjak az enyémmel.

Marisa hozott neki egy kansó vizet, és azt mondta, üljön le újra. Carmen számára ez a gesztus értékesebbnek tűnt, mint bármely beszéd.

Amikor elment, Álvaro vele sétált a sarokig. Az autófényszórók megvilágították a nedves járdát.