“Aznap este azt hittem, elég ahhoz, hogy csendben maradjak,” vallotta be. Ha elmész, minden folytatódik a régi módon.

“És előtte is rossz volt,” válaszolta Carmen.

“Igen. Szerinted valaha is rendben leszünk?

Nem ígért semmit. Néhány másodpercig fogta a karját, majd elköszönt.

Otthon Carmen a kék tányért az asztalra tette, és Álvaro fényképét egy fiókban tartotta. Már nem kellett ránéznie, hogy igazolja azt a férfit, akivé vált.

Azon a tányéron még mindig volt repedés. És Carmen megtanult valamit, amit az üzleti és bankszámlák nem tanítottak: a törött dolgok velünk lehetnek, de soha nem szabad úgy tenni, mintha épek lennének, hogy mások kényelmesen érezzék magukat.