Átmentem a következő klipre.

A kezeim most remegtek, és a telefont az éjjeliszekrényre kellett tennem, és egy pillanatra lélegeznem kellett, mielőtt folytathattam volna.

Második nap.

Reggel 8:47.

Ezúttal Kevin.

Gyorsan átment a bejárati ajtón, és egyenesen a konyha melletti raktárba ment.

A kis burkolt szobában, ahol David szerszámait, horgászfelszerelését, az első házassági karácsonyunk óta gyűjtött díszeket tartom.

Kevin nem állt meg, hogy körbenézzen.

Egyenesen a hátsó fal polcjaihoz ment, felemelt két nagy műanyag dobozt, és kivitte őket az előajtaján a teherautójához.

Négyszer néztem meg azt a részt.

A torkom olyan szorosan összezárult, hogy alig kaptam levegőt.

Azok a táskák.

Pontosan tudtam, mi van bennük.

David faipari szerszámai.

A vésői. A keze síkol.

A szekrénycsipesek készletét egy vermonti speciális beszállítótól rendelte, mert azt mondta, hogy a barkácsboltban lévők nem voltak megfelelően kiegyensúlyozva.

Ezekkel az eszközökkel építette meg a nappali szekrényét.

Letérdelt a garázsban a 11 éves Kevin mellé, és megtanította neki, hogyan kell kézirepülőt tartani anélkül, hogy kifúrná a fát.

“Türelem, haver,” mondta David. “Hagyd, hogy az eszköz végezze a munkát.”

Kevin a dobozokat a teherautójába pakolta anélkül, hogy egy szemet is hátranézett volna.

A szemem annyira égett, hogy a kezem sarkát hozzányomtam.

Nem akartam sírni.

Még nem.

Nem egy hotelszobában éjfélkor.

Három lassú, megfontolt lélegzetet vettem.

És folytattam.

Második nap, este.

Brittany megint.

Ezúttal Sandrával.

Úgy sétáltak át a nappalimban, ahogy az emberek egy nyílt napon keresztülmennek.

Sandra lassan bólintott, két ujjával megérintette az ablakpárkányt, és felnézett a plafontra.

Egy ponton Sandra leült a karosszékembe.

Azt, amit minden este olvasok.

Azt, akit David és én együtt választottunk egy boltban Lake Oswego-nál abban az évben, amikor Kevin megszületett.

És összekulcsolta a kezét az ölébe, és körbenézett.

Láttam, ahogy Sandra Brittanyhoz fordul és kérdez valamit.

Az arcán bizonytalan arckifejezés volt, mint egy nő, aki megnyugtatásra vágyik.