Dmitri felemelte a fejét a tányérjáról. Anna a kezével betakarta a kézivel, és halkan azt mondta: “Anya vett egy dachát.” Bólintott – vagy elfogadni, vagy elismerni. Ez a bólintás két nyári szabadságot veszített el neki.

Nadezsda Viktorovna paradicsomnövényekről, málnakomos medencékről álmodott, egy békés öregkorról a természet közepén, ahol reggel harmatot találhatunk, este pedig teát a verandán. Olga, a legfiatalabb lány, messze élt Krasznodarban, férjével és lányával, Lizával. Ritkán hívott, küldött üdvözlőlapokat az ünnepekre — szép kártyákat virágokkal.

Anna húsz percnyire lakott. Könyvelőként dolgozott egy építőipari cégnél. Stabil fizetés, de ahogy ő maga mondta: “Nem elég az álmokhoz, csak annyi az élethez.”

Eleinte az anya kevéssé kérdezte:

“Anna, deszka kell.” A veranda teljesen rothadt. Én magam is megtettem volna, de a nyugdíj csak egy hét múlva van.

Anna átutalta a pénzt. De aztán megint. És még egyszer.

“Dima, anya megkéri, hogy nézze meg az ablakokat.” Azt mondja, hogy borzalmas húlatok vannak.

“Ezen a szombaton?” kérdezte Dmitri.
Anna bűntudatosan bólintott, bár azt tervezték, hogy végre elviszik fiukat, Kirillt a víziparkba.

Dmitri elment a dachába. Először szombaton. Aztán vasárnapokon is. Festék- és fenyőbortyogó illatával jött haza, kezei vakarták, csendben vacsoráztak, és elaludtak a kanapén, mielőtt elérte volna az ágyat.

És a tachát átalakították. A tetőt fémcserépekkel borították – gyönyörű cseresznyeszínű. PVC ablakokat szereltek fel. Az áram elhúzódott; Dmitri három napot töltött a vezetékezéssel, mert villanyszerelő felbérelése túl drága volt. Aztán megjelent egy víz használatos bővítés zuhanyzóval—kicsi, rendezett, panelezett.

“Nagymama, én szedtem a bogyókat!” kiáltotta Kirill, aki akkor nyolc éves, miközben egy tál eperrel rohant le az ösvényen.

Nadezsda Viktorovna átvette a tálat, megcsókolta unokája fejét, és olyan örömmel mosolygott, hogy Anna úgy gondolta, megéri.

Anna vett fel egy kölcsönt. Egy kicsi, százezer rubelt értékű – a szennyvíztartályra és a kerítéshez szükséges anyagokra. Dmitri már második egymást követő évben feláldozta a szabadságát. Senki sem számolt, senki sem vezetett nyilvántartást. Ez közös munka volt — anya, a család, mindenki számára.