Rafael a konyhapultnál állt, kávét ivott, és a telefonját nyomkodta. Az arca sápadt volt, és idegesen rángatózott a szemhéja.
– Mi a baj, Apa? – kérdezte Mateo halkan, miközben kitöltött magának egy pohár narancslevet.
Rafael felriadt, és megpróbált uralkodni magán, de a kezében remegett a telefon.
– Semmi… semmi, Mateo. Csak némi technikai fennakadás van a bankkártyámmal. Biztosan valami rendszerhiba. A Rómába foglalt hotel visszadobta a fizetést, és a velencei túraügynökség is üzenetet küldött, hogy sztornózták a foglalást. Próbálom elérni a bankot, de a számlám zárolva van.
Mercedes lépett be a konyhába, túldíszített kalapban, dühtől vörös arccal.
– Rafael! Mi ez a hülyeség?! A milánói üzletből most írtak, hogy a foglaló letétje nem ment át! A kártyádat elutasították! Mit csinálsz?! 8:30-kor itt a taxi!
Irene és Marcos is megjelentek a konyhaajtóban.
– Apa, nem tudom kifizetni a repülőtéri VIP-váró belépőjét sem! – méltatlankodott Marcos. – Mi történik?
Rafael homlokán kivert a víz. Mateo felé fordult, a szemeiben kétségbeesett, manipulatív fény villant.
– Mateo… fiam – mondta Rafael, közelebb lépve hozzá, és halkabbra fogva a hangját. – Használhatnánk a te kártyádat? Tudod, csak ideiglenesen. Amíg odaérünk Olaszországba, és tisztázom a bankkal ezt a félreértést. Később visszautalom neked az egészet.
Mateo lassan megitta a narancslevet. Elhelyezte a poharat a pulton, majd végignézett a családtagjain. Mercedesre, aki utálattal nézett rá; Marcosra és Irene-re, akik még mindig lenézett balekként tekintettek rá; és az apjára, aki gátlástalanul kirabolta.
– Nem lehetséges, Apa – mondta Mateo teljesen nyugodt hangon.
– Hogyhogy nem lehetséges?! – csattant fel Mercedes. – Csak odaadod a kártyádat! Úgyis itt maradsz Madridban, neked nincs szükséged rá erre a héten! Egy unalmas banki irodában úgysem költesz semmit!
– Azért nem lehetséges – folytatta Mateo, figyelmen kívül hagyva Mercedest –, mert én tiltottam le a kártyát tegnap éjjel. És én jelentettem a tranzakciókat illegális csalásként a banki biztonsági osztálynál.



