– Ebben a házban élek? – kérdezte Mateo. – Ez a ház az édesanyám öröksége volt. Apám törvénytelenül hamisította meg az öröklési papírokat 12 évvel ezelőtt. Tegnap éjjel a jogi csapatom benyújtotta a keresetet a pozuelói bíróságon a vagyonközösség azonnali megszüntetésére és a ház lefoglalására.
– Milyen jogi csapat?! – kiáltotta Marcos, megpróbálva keménykedni. – Egy kisstílű banki tisztviselő vagy! Miből lenne neked jogi csapatod?!
Mateo lassan kihúzta a tárcájából a névjegykártyáját, és lerakta az asztalra.
Mateo Salcedo – Senior Alelnök, Privát Vagyonkezelés & Kockázatelemzés, Banco Santander Global.
– Soha nem mondtam el nektek, mit csinálok valójában, mert nem tartottam fontosnak – mondta Mateo. – Azt hittétek, egy lúzer vagyok, akit ki lehet használni, akivel ki lehet fizettetni a számlákat, és akit ki lehet zárni a családból, amikor nyaralni mentek. Azt hittétek, én vagyok a család „fejőstehene”, aki nem kérdez semmit.
Rafael a pultra támaszkodott, alig bírt megállni a lábán.
– Mateo… kérlek… – suttogta az öreg. – Család vagyunk…
– Nem, Rafael. Nem vagyunk család. Ti egy élősködő horda vagytok, akik felemésztették anyám emlékét, és megpróbálták elpusztítani az én életemet is.
A ház előtt megszólalt a duda. A taxi megérkezett.
Mercedes kétségbeesetten nézett az órájára, majd Rafaelre.
– Fizessük ki készpénzzel a taxit! Induljunk el! Rómában majd elintézzük! – kiabálta.
– Miből, Mercedes?! – ordított fel végre Rafael, áttörve a saját gátjait. – Nincs pénz! A számláimat zárolták! A cégem csődben van! Hallod?! Csődben!
Mercedes megtorpant. Irene eltakarta a száját, Marcos pedig döbbenten meredt az apjára.
– Csődben? – kérdezte Mercedes suttogva. – De… de a vállalkozás… a ház…
– A cég adóssága 180 000 euró – mondta Mateo. – És mivel apám az én hamisított aláírásommal próbált újabb hiteleket felvenni, a hitelezők tegnap este értesültek a végrehajtási eljárás megindításáról.
