Richard Sterling korán hazajött, karjai tele játékokkal hatéves lányának. Azt várta, hogy Sophie azonnal felébred, amint belép az ajtón. Ehelyett mezítláb találta meg a fagyos konyhapadlón, sírva, miközben a kutya táljából evett. A táskák lehullottak a kezéből.

Richard megnyitotta a felvételeket. Az elmúlt 48 óra anyagát kezdte visszajátszani gyorsított tempóban.

Amit látott, attól a gégéje összeszorult a dühtől.

Tegnap reggel 8:30: Clara a konyhában állt. Sophie odalépett hozzá egy tálkával. Clara kirántotta a tálat a kislány kezéből, rákiabált, majd megragadta a karját, és erőszakosan a szobája felé terelte. Sophie sírt. Clara nem adott neki reggelit.

Tegnap délután 14:00: Clara a nappaliban ült, bort ivott és a telefonján beszélgetett a barátnőivel, miközben Sophie az emeleti szobájának ajtaján kopogott. Clara odament, kinyitotta az ajtót, rámutatott a kislányra, és visszalökte.

Ma délelőtt 11:00: Clara saját magának készített egy bőséges ebédet, majd leült a tévé elé. Sophie nem jöhetett le.

Még rosszabb volt, amit a hangfelvételek feltártak. A mikrofonok tisztán rögzítették Clara szavait:
„Ha még egy hangot meghallok tőled, meglátod, mit teszek a kutyáddal! Apádat nem érdekled, Sophie. Csak a pénz érdekli. Azt hiszed, hiányzol neki? Örül, ha nem kell veled foglalkoznia! Ha panaszkodni mersz, intézem, hogy intézetbe zárjanak!”

Richard bezárta a fájlt, és elmentette egy titkosított külső meghajtóra. A keze remegett, ahogy eltette az Pendrive-ot a zsebébe.

Ez nem egyszerűen hivatali kötelességszegés volt. Ez gyerekmántalmazás, zsarolás és pszichológiai kínzás volt.

3. Fejezet: A szembesítés
Richard nem hívta azonnal a rendőrséget. Először látni akarta a nő szemét, amikor rájön, hogy a játéknak vége.

Lassan elindult az emelet vendégszárnya felé, ahol a nevelőnő lakosztálya volt. A léptei halkak voltak a vastag szőnyegen. Megállt Clara ajtaja előtt, és kopogás nélkül benyitott.

Clara Vance az ágyon feküdt, köntösben, magazinokat lapozgatott, miközben egy hordozható masszírozó gép duruzsolt a lábánál. Amikor meghallotta az ajtó nyílását, hirtelen felült. Az arca egyetlen másodperc alatt váltott át a meglepett pimaszságból a megszokott, édeskéves, professzionális mosolyra.

– Mr. Sterling! – pattant fel, és kapkodva igazította meg a köntösét. – Milyen meglepetés! Nem vártuk önt ma korábban… Sajnos fejfájással küzdök, de éppen most készültem lemenni Sophie-hoz. A kislány olyan édesen alszik a szobájában, nem akartam megzavarni…