Clara Vance tárgyalása gyors és kíméletlen volt. A kikezdhetetlen videó- és hangfelvételek alapján a bíróság négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte kiskorú veszélyeztetése és bántalmazása miatt. A közvetítő ügynökséget a hatalmas kártérítési per és a nyilvánosságra került részletek miatt végleg bezárták.
De a legfontosabb tárgyalások nem a bíróságon zajlottak, hanem a ház falai között.
Richard teljesen visszalépett a napi üzleti élettől. Megtartotta a részvényeit és a tulajdonosi jogait, de a munkaidejét lecsökkentette napi néhány órára, amit otthonról, a dolgozószobájából intézett, amíg Sophie iskolában volt.
Minden reggel ő készítette Sophie reggelijét. Együtt ültek az asztalnál, beszélgettek, nevetgéltek. Richard vitte el a kislányt az iskolába, és ő ment el érte délután. Együtt sétáltatták Bustert a közeli parkban, és minden este együtt főzték a vacsorát.
Sophie lassan, lépésről lépésre nyerte vissza a bizalmát. A félelem árnyéka, ami a szemében lakott, fokozatosan elhalványult, felváltotta a gyermeki kacaj és a biztonságérzet.
Egy tavaszi délutánon Richard a teraszon ült egy csésze kávéval, és nézte, ahogy Sophie a füvön szaladgál Busterrel. A kislány egy hatalmas, színes sárkányt próbált a magasba engedni.
– Apa! Gyere, segíts! Nem száll fel! – kiáltotta Sophie, és felé szaladt, a szemeiben tiszta öröm csillogott.
Richard letette a csészét, és felállott. Ranézett a kislányára – az egészséges, boldog, kipihent lányára, aki már nem félt tőle, nem félt a világtól, és tudta, hogy az apja mindig ott lesz neki.
Odalépett hozzá, megfogta a pici kezét, és együtt szaladtak a fűben, míg a sárkány magasra nem emelkedett a kék égbolton.
Richard tudta, hogy azon a fagyos téli délutánon az élete összeomlott. De abban az összeomlásban megtalálta azt az egyetlen dolgot, ami igazán számított: a saját lányát, és azt az apát, akivé válhatott érte.
