I. A hamisított okirat és a bírósági idézés
A bírósági kézbesítő által átadott papír hideg volt és durva tapintású. Elena keze megremegett, de a tekintete nem homályosult el. Az előszedett dokumentum alján, ott, ahol a tanúk aláírásai sorakoztak, Rogelio Salvatierra neve feketéllett, mellette Silas Cárdenas nyomtatott betűs, gőgös szignójával.
A völgy, a negyvenhárom öreg diófa és a kristálytiszta, sziklákból feltörő forrás — minden, amit Piedra Seca elhagyatott földjén talált, most egyetlen tollvonással veszni látszott. Cárdenas azt állította, hogy Tomás még a halála előtt, egy évvel a bányarobbanás előtt elzálogosította a terület vízjogait és a diófákat egy kifizetetlen kártya- és áruhitel fejében.
Elena mély lélegzetet vett. A száraz durangói szél átsöpört a rozzant ház udvarán, felkavarva a port a négy kis csirke és a szürke szamár körül. A szamár halkan felhorkantott, mintha megérezte volna a levegőben terjedő feszültséget.
— Ez az értesítés azonnali hatályú — mondta a kézbesítő, egy sovány, poros csizmájú férfi, aki kerülte Elena tekintetét. — Cárdenas úr jövő hét elején átveszi a forrást és a fák lekerítését. Ha ellenáll, a városháza fegyveresei fogják eljárni a jogot.
— A jogot? — kérdezte Elena, és a hangja meglepően nyugodt volt, mint a befagyott víztározó felülete. — Tomás soha nem járt Piedra Secában. Három évig egyetlen centet sem láttam abból a pénzből, amit állítólag kölcsönvett.
— Én csak a papírt hoztam, asszonyom. A tárgyalás Durango városában lesz, a kerületi bíróságon, péntek reggel. Ha nem jelenik meg, a bíróság automatikusan Cárdenas úr javára dönt.
A férfi megfordította a lovát és elgaloppozott, sárga porfelhőt hagyva maga után a köves úton.
Elena egyedül maradt a papírral. Bement a kis házba, amelynek falait a saját kezével tisztította meg a pókhálóktól és a koromtól. Leült a rozzant faasztalhoz, és kiterítette a dokumentumot. A felületén ott látszott a hivatalos pecsét, de amikor a napfény felé tartotta a lapot, a papír rostjai között észrevett valami furcsát. A dátumhelyen a tinta sötétebb volt, mint a szöveg többi részén, mintha az évet utólag írták volna át.
