A rozsdás vízszivattyút sikerült megszerelni, a forrás tiszta vize pedig kis csatornákon keresztül öntözte a ház mögötti kiskertet, ahol zöldségek és friss fűszernövények zöldelltek.
Egy októberi délutánon, amikor a nap aranyszínűre festette a völgy feletti hegyeket, egy díszes ekhós szekér gördült be Piedra Seca udvarára. A szekérből Don Mateo Calderón, a fiatal ügyvéd szállt ki, kezében egy hivatalos, arany pecséttel ellátott okirattal.
— Jó napot, Señora Salvatierra — köszöntötte az ügyvéd széles mosollyal, miközben leveszi a kalapját.
— Jó napot, Calderón úr — mosolygott vissza Elena, megtörölve a kezét a kötényében. — Mi hozta ide a városházáról?
— Meghoztam a végleges, megfellebbezhetetlen birtoklevelet — mondta az ügyvéd, és átnyújtotta a vaskos papírt. — Mostantól Piedra Seca teljes területe, a forrás és az összes diófa hivatalosan is az ön kizárólagos, örökös tulajdona. Senki nem kérdőjelezheti meg többé a jogait.
Elena átvette a papírt. Az ujjai finoman végigsiklottak a dombornyomott pecséten. Eszébe jutott az a tizenhét nappal a temetés utáni hideg délután, amikor egyetlen fa inggel a kezében állt a durangói kastély folyosóján, és eszébe jutott az a tizenhat ezüstérme, amit a doña marta-i raktár mélyén rejtegetett.
— Köszönöm, Calderón úr — mondta halkan. — Iszik egy pohár friss vizet a forrásból?
— Örömmel — felelte az ügyvéd.
Miközben az ügyvéd a hűvös forrásvizet itta, Elena kisétált a diófák alá. A száraz levelek halkan zörögtek a csizmája alatt. Megállt a legidősebb, leghatalmasabb fa törzsénél, és rátette a tenyerét a durva kérgekre.
A szürke szamár lassan odasétált mellé, és a fejét Elena vállához dörzsölte. A négy kis csirke mostanra szép, erős tyúkokká cseperedett, és békésen kapirgáltak a fa tövében.
Elena felnézett a kék égre. A bánat, ami évekig nehezedett a mellkasára, végleg elpárolgott, mint a reggeli harmat a durangói sivatag felett. Piedra Seca többé nem a kopár kövek földje volt; az ő otthonává vált — egy olyan otthonná, amelyet nem a mások irgalmából kapott, hanem a saját hitépítéséből, türelméből és szilárdságából teremtett meg.
