Amikor megérkeztek az első fagyok, felajánlotta neki a régi mosókonyhát, amelyet hálószobává alakítottak.
“Amíg nem találsz valami jobbat.”
“Akkor kifizetem a részemet, és kijavítom ezt a nedvességet.”
Mindkettőt teljesítette. Megjavította az ajtót, egy égett höltényhüvelyt, és visszatette a hangot az órába. Egy délután Elena mozdulatlanul hallgatta az ingát.
“Az anyádnak jó ízlése volt,” mondja.
Ezután jöttek a közös vacsorák, a séták és a beszélgetések, amiket egyikünk sem akart befejezni. Először beszélhetett a fáradtságáról anélkül, hogy bárki is ajánlotta volna a mosolyát vagy próbált témát váltani. Amikor Rafael megkérte a kezét, elmagyarázta, hogy házas, elvált, és már egy ideje próbál talpra állni. Elena bankszámlát kért nélkül egyezett bele.
Most a nővére még mindig nevetett.
“Legalább a vagyon szétválasztását kell megvalósítani. Még ha csak a hátizsákot is tudja biztosítani.
Elena repoussa sa chaise.
“A hátizsák soha nem alázott meg. Csináld meg.
Úgy távozott, hogy megkóstolta volna a tortát. Aznap este, miközben Rafael tányérokat tett le, látta, hogy egy fekete kártya esik le a kabátjáról. Rajta volt egy neve, az ő sajátja, és alatta egy szó, ami semminek sem felelt meg: elnök.
2. RÉSZ
Elena a kártyát a tányérja mellé hagyta.
“Van valami, amit tudnom kellene, mielőtt hozzád megyek?”
Rafael ránézett, és elsápadt. Nem próbálta felvenni.
“Igen. És már rég el kellett volna mondanom neked.
Elmagyarázta, hogy a kártya az előző életéhez tartozik. Alapított egy építőipari céget, és egy fájdalmas válás után a vezetést olyan emberekre bízta, akikben megbízott. Elhagyta Madridot, szobákat bérelt, és végül kifogyott a magánál lévő készpénzből. Még mindig voltak erőforrásai, de a hozzáférés újra hívásokat kellett válaszolnia, magyarázatokat adni, és szembenézni azzal, ami történt.
“Nem veszítettem el egy vállalkozást sem. Hónapokat töltöttem anélkül, hogy vissza tudtam menni.
Elenának sokáig tartott a válasz.
“Kitaláltam, hogy be tudnám-e kapcsolni a fűtést még egy órára, amíg van pénzed.”
Rafael lehajtotta a fejét.
