Elena hálás volt, hogy nem próbálta meg gyógymódká tenni őt Raphaelnek.

“Neki kell elintéznie,” válaszolta.

És Rafael meg is tette. Elkezdett terápiára járni, folytatta a csapatával való megbeszéléseket, és megosztotta Elenával azokat a döntéseket, amelyek hatással voltak az életükre. Nem kérte meg, hogy hagyja el a barkácsboltot. Amikor változtatni akarta a napirendjét, azért tette, mert délutánokat akart, nem azért, mert a fizetése már nem számított.

A madridi ház kellemetlen meglepetés volt. Túl sok szoba és konyha volt, ahol szinte semmi főzés nem történt. Elena körbejárta a földszintet anélkül, hogy bármihez is nyúlt volna. A kert előtt felé fordult.

“Úgy tűnik, még mindig látogatsz.

Rafaelnek sokáig tartott a válasz.

“Évek óta így érzek.

Aznap héten nem költöztek. Nem a következő. Rafael elkezdett utazni, hogy gondoskodjon a társaságról, és visszatért Valladolidba anélkül, hogy magától értetődőnek érezte, hogy vele kell menniük. Voltak beszélgetések, nehéz beszélgetések, és néhány csendes éjszaka. Elena megtanulta, hogy a szerelem magában foglalhatja azt is, hogy egy sebet felhívunk anélkül, hogy elfogadná, hogy kifogásként használják azt.

Májusban úgy döntöttek, hogy a hét egy részét Madridban töltik. Kérte, hogy áthelyezzék egy másik barkácsáruházba, amely ugyanahhoz a tulajdonoshoz tartozik, és megtartotta a házát.

Patricia ezt abszurdnak találta.

“Dolgozás nélkül is élhetsz, és folyton bejelentkezel.

“Van választásom,” válaszolta Elena. Ez a dolgom.

A nővére abbahagyta a ragaszkodást, bár még mindig azt mondta, hogy már az elejétől gyanította, hogy Rafael fontos. Elena kijavította őt, és Rosa előtt mondta. Aztán Patricia elkezdte jobban megmérni a szavakat.

Akkoriban Elena egy délutánt töltött anyja fényképeinek nézegetésével. Szinte mindegyikben mások mögött jelent meg, ételt szolgált fel vagy kabátokat vett fel. Talált egyet, ahol együtt ültek, nevetve, nem tudva, hogy valaki fényképezi őket. A saját irodájának keretezte. Azt is meg akartam jegyezni: hogy azok az évek örömteli volt, hogy a törődés nem csak feladását jelenti, és senki sem tudja összefoglalni az életét azzal, amit hiányolni kellett volna.