– Tudod, Harold – mondta, miközben egy olajos ronggyal törölgette a kezét –, a legrosszabb nem is a pénzhiány. Hanem az, hogy nincs kivel megbeszélni a napomat. Hogy hazaérek, és a falak visszhangoznak.
Felnéztem a motorháztető alól.
– Ismerem ezt az érzést, Lila. Jobban, mint hinnéd.
Elmeséltem neki Marthát. Elmeséltem neki, hogyan tanítottam meg Sarah-t biciklizni, hogyan újítottam fel az első autómat, egy 1968-as Mustangot. Lila csak hallgatott. Néha nevetett, néha könnyes lett a szeme. Nem kellett lerövidítenem a történeteket. Nem láttam rajta azt a megsemmisítő türelmetlenséget, amit Sarah arcán.
Amikor végeztünk, az autó pöccre indult. A motor hangja tiszta volt és erős.
Lila kiszállt, és könnyes szemmel nézett rám.
– Nem tudom, hogyan háláljam meg. Ha kapok fizetést a jövő héten…
– Felejtsd el a pénzt – vágtam közbe. – De ha tényleg hálás akarsz lenni… a konyhámban van egy sütő, amit három éve nem használt senki. És te említetted, hogy régen az anyukáddal mindig sütöttetek barackos pitét.
Lila arca felragyogott.
– Péntek délután szabad vagyok. Hozom a barackot.
4. Fejezet: Új alapok
A télből lassan tavasz lett. Az az egy délutáni pitesütésből heti hagyomány vált. Lila minden pénteken eljött hozzám. Eleinte csak az autó miatt, mert találtam még néhány cserélni való alkatrészt, de aztán már nem kellett ürügy.
Lila életet hozott a házba. Ahogy melegedett az idő, segített nekem kigyomlálni a kertet, amit évek óta elhanyagoltam. Cserébe én megtanítottam neki, hogyan kell olajat cserélni, hogyan kell légteleníteni a fékeket. Olyan volt, mint egy pót-unoka, vagy talán egy pót-lány.
Egy áprilisi délutánon a verandán ültünk, limonádét ittunk.
– Harold, felvettek – mondta hirtelen, a poharát szorongatva.
– Hová?
– Az asszisztensi állásra az orvosi rendelőben. Amiről meséltem. Nappali műszak, normális fizetés. És… otthagyhatom a raktárat.
Ránéztem. Az arca kipirult az izgalomtól.
– Ez csodálatos hír, Lila! Nagyon büszke vagyok rád.
– Nem sikerült volna, ha nem rakom rendbe a kocsit… ha nem spórolok annyit a szereléseken. Te segítettél, Harold. Te adtad vissza a hitemet abban, hogy nincsenek mindenhol csak rossz emberek.
