Délelőtt tizenegy órára megérkezett a magánnyomozóm, Rodrigo, egy vaskos fekete mappával a kezében. A kislányok ekkorra már a vezetői pihenőszobámban aludtak: Alma a tiszta, puha kanapén, a hasán a jóllakottság békéjével, Lucía pedig mellette, még álmában is görcsösen szorítva a kishúga kezét.

– Alejandro, amit találtunk, az több mint családi elhanyagolás. Ez szervezett csalás – mondta Rodrigo, ahogy kinyitotta az aktát az irodámban. – Elena Herrera nem egy átlagos egyedülálló anya volt. Egy tehetős guadalajarai építészcsalád egyetlen örököse volt, aki a szülei halála után jelentős ingatlanvagyonnal és egy félmillió dolláros megbízási alapkezelői számlával rendelkezett.

– És mi van a féltestvérrel, Patriciával? – kérdeztem, összefonva a karomat.

– Patricia Herrera valójában nem is volt törvényes féltestvér – felelte Rodrigo éles hangon. – Elena apjának egy korábbi, törvénytelen kapcsolatából származott, akit a család soha nem ismert el hivatalosan. Patricia évek óta adósságban úszott. Amikor Elena kilenc hónapja meghalt az autóbalesetben – aminek a körülményeit egyébként a mai napig nem tisztázták teljesen –, Patricia hamisított dokumentumokkal és ideiglenes gyámsági kérelemmel befurakodott a házba.

– És a papírok, amiket az iskolában aláírtak? – szólt közbe Clara.

– Patricia három héttel ezelőtt eladta Elena házát egy strómanon keresztül, lényegesen az piaci ár alatt – magyarázta Rodrigo. – A pénzt átutaltatta egy offshore számlára. Ahhoz azonban, hogy hozzáférjen a gyermekek nevén lévő félmillió dolláros alapkezelői tőkéhez, fel kellett mutatnia a gyámhatóságnak a kislányok lemondónyilatkozatát vagy a teljes felügyeleti jogot. Mivel ezt törvényesen nem kaphatta meg, elhatározta, hogy megszabadul tőlük. A terv egyszerű volt: a kislányokat magukra hagyja a bezárt házban, hogy a szomszédok vagy a hatóságok megtalálják őket mint elhagyott gyermekeket. Ezután az állam nevelőszülőkhöz helyezte volna őket, míg Patricia a hamisított papírokkal felvette volna a vagyont, és elhagyja az országot.

Megráztam a fejem. A gyomrom összeszorult a düh től. Egy felnőtt nő, aki a saját vérét – két ártatlan, védtelen gyermeket – éhségre és pusztulásra ítélt a pénzért.