Másnap visszatért, ezúttal összeomlás nélkül. Lencsét vett zöldségekkel, és megkérdezte, hol tanult főzni. Beszélt az anyjáról, egy szombatonként tartott szakmai tanfolyamról, és arról, hogy az ajtók zártak, mert nem akkreditálták az éttermei tapasztalatait.

“Mi lenne, ha valaki fizetne neked, hogy egy privát vacsorát főzz, és szabadon választhatod az étlapot?” megkérte a kezét. Hozzáanyagokat leszámítva, 250 € a munkádhoz.

Lucia azt hitte, viccel. Adrián hagyta neki a kártyáját, és biztosította, hogy a rendelés hivatalos lesz, a cím és a fizetés írásban egyeztetett. Amikor elment, elolvasta az egész vezetéknevet, és levegő után szorult.

Adrián Valcárcel volt az El Patio tulajdonosa csoport igazgatója, amely három héttel korábban elutasította a jelentkezését anélkül, hogy interjút adott volna neki.

2. RÉSZ
Lucía épp széttépte a kártyát. Nuria meggyőzte őt, hogy ez a vacsora nem kényszeríti arra, hogy bármi mást elfogadjon, és Carmen megígérte, hogy elküldi a címet, mielőtt távozna. Szombaton érkezett Adrian házához a hozzávalókkal és a számlával elkészítve. Ott egy hatalmas konyhát fedezett fel, amely luxusa ellenére hónapok óta használaton kívül maradt.

Kokát készített sült zöldségekkel, arcát vörösborral és egy narancskrémmel, amelyet anyja desszertjei ihlettek. Adrian lassan evett, mozogott. Elmondta neki, hogy az apja egy kis bárból építette fel a családi vállalkozást, és hogy halála óta a tagok találkozói szinte mindenhez elvették tőle.

“Szeretnék veled helyet nyitni. Tőkével és menedzsmenttel járulok hozzá; Te, a munkád és a receptek. A birtokot megosztjuk majd,” mondta, amikor befejezte.

Lucia nem válaszolt. Megtanulta, milyen drága lehet megbízni valakiben. A volt barátja elhagyta, amikor elvesztette az állását, és még mindig emlékszik a mondására: “A gyönyörű főzttel nem fizetsz számlákat.”

Adrián nem ragaszkodott hozzá. Csak azt kérte, hogy találkozzon Mateóval, a fiatalabb testvérével, az El Patio főszakácsával. Napokkal később Mateo meghívta, hogy készítsen egy krémes rizst a csapata előtt. Nézte, ahogy a tala megtisztítja, kihasználja a levest, és kijavítja a sópontot taps nélkül. Amikor megkóstolta az ételt, letette a kanalat az asztalra.